Ilyentájt, az újév elején szokás értékelni az óesztendő kulturális „legjeit”, a legjobb filmet, a legjobb történetet, a legjobb írásokat, híreket, cikkeket. Régi hagyomány, hogy – többek között – a Time Magazin is megválasztja az Év Emberét. Általában egy világhíresség, sokszor egy elnök kerül címlapra. 2004-ben Bush, 2007-ben Putyin, 2008-ban pedig Obama kapta a megtisztelő címet. 2010-ben  Mark Zuckerberget, a Facebook elindítóját és tulajdonosát, a világ legfiatalabb – 26 éves – milliárdosát érte ez a nem mindennapi kitüntetés. A Facebook, mint a legelterjedtebb közösségi portál, milliók „otthona” lett az interneten. Igazán nagyot tett a világért, jogos az elismerés. Ráadásul a fiatalember nagy adakozó, jótékonysága legendás.    

Erről eszembe jutott, vajon Magyarországon kit lehetne jelölni erre a nemes címre?

Először, persze, a Kedves Vezérre gondoltam. Ez olyan természetes, mint amilyen az ő hatalma, amit – a kötcsei beszéd óta tudjuk – „a maga természetességével” gyakorol. Ez utoljára Őfelsége Anglia és Franciaország királyának szájából hangzott el, akinek hatalma az „Isten parancsa és a természet törvényéből” fakadt. Igaz, őt VIII. Henriknek hívták, és ötszáz évvel ezelőtt uralkodott, de  úgy látszik, nincs új a Nap alatt. (Az is csak véletlen egybeesés lehet, hogy a Der Spiegel ugyanazt a jelzőt használta a Kedves Vezérre, mint az utókor történészei Henrik királyra: az ellenőrzés megszállottja. Az Economist meg hataloméhesnek,  The Times hűbérbirtokosnak volt képes nevezni.)    

Bármily természetes volt is ez az első reakció az Ő jelölésére, elhessegettem magamtól, mert tudom, hogy Hozzá ez méltatlan lenne, hiszen már most legalábbis az Univerzum Embere kellene legyen, bár meglehet, nem az „ember”, hanem jóval magasabb kategóriában. Az interneten már azt is sokszor olvastam, hogy Orbán Viktort nem a gravitáció tartja a földön, csak szeret néha gyalog járni. Ezért is gondolom, az Év Embere cím derogáló lenne számára.  

Csak mellékesen jegyzem meg: engem már az is meglepett, hogy a magyar főváros repülőterét valami Liszt Ferencről nevezik el…  

Azután gondoltam a Nemzet Golyóstollára is, bár őt inkább a Nemzet Arany Parker Töltőtollának nevezném, a golyóstoll snassz lenne. Más neveken is szerepel a köztudatban: a Nemzet Motorja, a Nemzet Nemellenereje, a Nemzet Nemfékereje. Sőt, a Nemzet Aláírója, aki odaadóan szolgálja a fülkeforradalmat Európa közepén azzal, hogy meg se várja, amíg a törvények átérnek a Sándor palotába, hanem az igazságos Mátyás királytól ellesett hősiességgel, álruhában besurran az Országházba, és sebesen aláírja a törvényt, nehogy az egy perc késlekedést is szenvedjen. Méltán kiérdemli az Igazságos Arany Parker Töltőtoll címet.

Mert elképzelhetetlen, hogy akár egy perccel is tovább legyen érintetlen szeretett hazánkban az Alkotmánybíróság hatásköre, vagy gyakorolja szakmai kritikáját az Állami Számvevőszék. Esetleg egy perccel is később lépjen életbe a világ több mint száz vezető újsága által is körülcsodált, méltatott médiatörvény, a demokrácia és a szólásszabadság megtestesítője. Az ilyen késedelem már VIII. Henrik alatt is hazaárulásnak minősült, és ő csak tudta, mit csinál…

Igaz, hogy a már említett Európában senki sem hallott még a tavaly tavaszi magyarországi forradalomról – legfeljebb a magyar televíziókból. Ott kint aljas módon közönséges választásokként emlegették. Ám a Nemzet Arany Parker Töltőtollának meggyőződése, hogy fenti törvények haladéktalan aláírása nagy mértékben szolgálta e (csakazért is!) forradalom ügyét, beleérve a visszamenőleges hatályúakat is, természetesen. Talán ő is hallott róla, ezek nem úttörő kezdeményezések, hiszen a törvények neki tetsző változtatását, akár visszamenőleg is, már VIII. Henrik  kitalálta.  

Vegyük például Lady Jane Rochford esetét, aki Henrik utolsó előtti felesége, Catherine Howard udvarhölgye volt, és a vádak szerint ő segítette a fiatal királynét, hogy harminc évvel idősebb, elhízott férjét megcsalja – álltólag, persze. A Lady a londoni Tower barátságos cellájában megtébolyodott.  Igen ám, de az érvényes törvények szerint az elmebetegeket nem lehetett kivégezni. Ez nem akadályozta meg azonban a törvényhozást abban, hogy a Kedves Vezér – pardon! VIII. Henrik – parancsára ne hozzon azonnal olyan törvényt, mely szerint az elmebetegség nem ok arra, hogy egy kedélyes közönséges kivégzésnek ne lehetne kitenni az illetőt.  Le is fejezték, úrnőjével együtt. Nyilvánosan, persze. Bár ez majd’ fél évezrede történt, de nagyoktól tanulni nem szégyen, és sohasem késő.

A Nemzet Arany Parker Töltőtolla azzal is a forradalom ügyét szolgálta, ahogyan (amint azt az MTV újévi híradója beharangozta) rendhagyó,  mondhatni forradalmian új módon mondta el újévi beszédét: nem az elnöki íróasztal mögött ülve, hanem körbesétálva a Sándor palotában.  Mi ez, ha nem forradalom? 

A beszéd maga is forradalmi volt egyébként. A Nemzet Idegenvezetője nem mulasztotta el emlékeztetni nézőit, hogy ”nem is oly rég még oly mélységekben jártunk…amiből csakis önfegyelemmel, komoly akarattal van visszaút”. Forradalmi gondolatok ezek, bár valaki szólhatna neki, hogy a nemzet mélységmérőjét hitelesíttetni kellene, mert a világ egybehangzó véleménye szerint Magyarország ma mélyebben van, mint fél éve. Az igaz, ahogy mondta, hogy az elmúlt évek felelőtlen gazdaságpolitikája juttatta ide az országot. Ám egy hiteles mélységmérő egyértelműen megmutatná, hogy a Bajnai-kormány a mélységből elindította felfelé az országot, míg az elmúlt fél év ötletelése, pestiesen szólva, „taknyozta a lejtőt”, így sikeresen csúsztunk tovább lefelé.

A legforradalmibb megállapítás egyébként szerintem ez volt: „Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az új évben is”.  Tényleg, ki gondolta volna?! Azt hittem, már majdnem ott tart az ország, hogy teendő szinte semmi. Megvan az egymillió plusz munkahely, cigánykérdés megoldva, környezetvédelem letudva, a gazdaság szárnyal, adósság kifizetve, szerkezeti reformok (na jó, nem káromkodok: átalakítások) egytől egyig bevégezve. Hogy csak néhányat említsek… 

Súlyos indokok ezek az Év Embere megtisztelő cím mellett. Mégis elvetettem a gondolatot, hogy a Nemzet Arany Parkertollát javasoljam e kitüntetésre. Hiszen ő csak szolgál. Azt teszi, amire az ura felkérte, s amiért e magas posztra vezényelte, mondhatni, parancsolta. 

Nem kellett sokáig töprengenem, hogy rájöjjek: jócskán vannak e hazában olyanok, akik legalább akkora adakozók mint a Time hőse, Mark Zuckerberg.  Akik nagy áldozatot hoznak azért, hogy a zemberek forradalma, még ha fülkében fogant is, sikeres legyen. Lehet hogy nem is egy embert kellene választani, hanem egy tömeget, sokaságot.  Elvégre 2003-ban az Év Embere az Amerikai Katona lett, ’93-ban a békefenntartók, de az is előfordult – 1975-ben –, hogy a népesség nagyobbik felét tették meg az Év Emberének: az Amerikai Nőt.  

Így jutottam el a megoldásig: Magyarországon a magán-nyugdíjpénztári tag legyen az Év Embere. Akik szinte kivétel nélkül önként és dalolva feláldozták magányugdíj-megtakarításaikat, hogy a Kedves Vezér teljesíthesse teljesíthetetlen választási igéreteit, (és más, hasonlóan logikus, nem választási ötleteit), megmentve ezzel a Kétharmados Győztes hitelét, legalábbis a gonosz Nyugat előtt. Ahol különben sohasem hitték volna, hogy a bevállalt 3.8 %-os hiánycélt el lehet érni úgy, hogy közben 500 milliárdot kivesznek a költségvetésből, például azzal, hogy a gazdagok adóját is 16 százalékosra csökkentik. Ez aztán a forradalmi tett! De az igazi forradalmár alattvaló nem elégszik meg ennyivel, merő lelkesedésből és szolidaritásból felajánlja 12 évi megtakarítását a Kedves Vezér és udvartartásának, támogatóinak havi több százezer forintos fizetés-kiegészítésére.

Gondoljunk csak bele.  Magyarországon van – illetve már csak volt – majdnem három millió magán-nyugdíjpénztári tag, akik 12 év alatt  átlagosan egy-egy millió forintot tettek félre öreg napjaikra. Összesen három milliószor egy milliót, azaz háromezer milliárdot, a GDP 10%-át. Nem semmi! 

Másrészt nézzük, hány tízezer politikus is van az országban?  Ezeknek most mind lényegesen több lesz a borítékban, s az ebből eredő hiányt a rátermett miniszterelnök a magánnyugdíjak megtakarításaiból fedezi. Több százan ülnek a Parlamentben, több mint egymilliós havi fizetésért. Továbbá ott van a 3200  helyi önkormányzat, meg a megyei,  járási önkormányzatok. A sor hosszan folytatható. Ezek az igen nehéz, megterhelő munkát végző forradalmi szolgák ezentúl jelentősen több pénzt visznek haza. A Parlamentben ülő honanyák és honatyák számítások szerint havonta átlagosan 150-200 ezerrel többet, tehát évente vagy két millió forintot. Vagyis: minden egyes parlamenti politikushoz rendelhető két magán-nyugdíjpénztári tag, akiknek a 12 évi megtakarított pénzét egy év alatt az illető hazaviszi.  

Nem kétséges persze, hogy ezeknek a keményen dolgozó (lásd a parlamenti közvetítéseket) forradalmi törvényhozóknak, akik erejüket és idejüket (no meg másod-, harmad- és tizedállásukat, tisztségüket) nem kímélve, néhány hónap alatt tízszer módosították például az Alkotmányt, ez jogos! Lássuk be, fárasztó munka havonta másfél alkotmánymódosítás, hogy a többi (akár visszamenőleges) törvényről most ne is essék szó…(Már Burkina Faso és Guinea-Bissau is felfigyelt a módszerre…) 

A Kedves Vezér különleges eset, bár úgy hallom, nem egyedülálló. A számítások szerint ő havonta több mint félmillióval gyarapítja a családi költségvetést. Így tehát ő egy év alatt 6 (azaz hat) Év Embere 12 éves megtakarítását nyúlja le, igaz forradalmi módon, vagyis a nép akaratából. Másszóval, havonta egy volt magánnyugdíjas hat évi átlagos megtakarítását kapja kézhez – persze pluszban.  Naponta három havi nyugdíj-megtakaritás plusz fizetésként. 

Így hát sok-sok ezer Év Embere lesz az országnak a tavalyi évre, mert a Kedves Vezetőt természetesen követik a miniszterei és államtitkárai, a parlamenti és az egyéb, ilyen-olyan képviselők, polgármesterek és alpolgármesterek, kerületiek, járásiak, főispánok és frissen kinevezett gazdasági, társadalmi, egészségügyi, kulturális, média- és egyéb mamelukok. Pártállásuktól függetlenül. (Érdekes, hogy az elmúlt húsz évben a saját jövedelmük emelése volt az egyetlen kérdés, amiben mindig teljes volt köztük az egyetértés.)

Javaslom, hogy a méltóság növelése érdekében minden hónapban legyen egy kis ünnepség az Ország Házában, amikor is az éppen sorra került volt magánnyugdíjasok egy borítékban jelképesen is átadhatják a politikusoknak a fentiekben ecsetelt pénzüket, a forradalmi lendület fenntartása érdekében, rászolgálván így az Év Embere kitüntetésre is. 

A  protokoll szerint az átadás igen rövid lenne: ”Tisztelt politikus úr/elvtárs, hadd részesüljek abban a megtiszteltetésben, hogy átadhassam sok évi megtakarított pénzemet az Ön e havi plusz jövedelmének fedezeteként. Hálásan köszönöm, hogy ilyen megtiszteltetésben részesülhettem!”

Aztán tíz-húsz év múlva, amikor az első magánnyugdíjukat kézhezvehetnék a mai „Év Emberei”, akkor majd magánnyugdíj helyett  egy szép emlékplakettel ismerjük el nemes tettüket. „Forradalmunk védelmében megtettétek, mit megkövetelt a haza”.

5 Comments

5 Reader’s Comments

  1. Persze a sort lehet folytatni a magánszférában jól keresőkkel, akiknek szintén a magánnyugdíj megtakarításokból lesz meg az idén a “fizetés emelése”. És persze ne felejtsük el, hogy ilyen mértékű jövedelem növekedés anélkül következik be, hogy a cégnek emelni kellene a fizetést. Tehát a cégek (főleg a multik) is jól járnak, mert az idén, sőt talán évekig nem kell a zsebübke nyúlni. . Egy (nem elhanyagolható) részét így visszakapják a válságadóknak is. A maradékot áthárítják a lakosságra. Vagyis a kör bezárul. Igazán csak a magánnyugdíj megtakarítók és a kisebb jövedelműek járnak rosszul, mert végül mindent ők fizetnek. Erre hamarosan rá is ébrednek…..

  2. Jó cikk, bár kicsit hosszú. Gondolni kell azokra is akiknek még van munkájuk, netán gyerekeik is, és nem henye nyugdíjasok, mint én. Szóval kéretik tömöríteni a mondanivalót.
    Üdvözlettel
    N.

  3. Gratuláció a Szerzőnek, aki írásában remek szatíraírói oldaláról is bemutatkozik.

    Mindössze a szerző szerinti Arany Parker Toll-várományosunk
    „Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az új évben is” idézett mondatával kapcsolatos észrevételemet fűzném hozzá:
    Arra gondolok, hogy a beszédmondás közbeni palotai vándorlása során elnökünk orra előtt húzott, kamerára ersített súgógépen a „csalfa” szó helyett a kicsit odaillőbb „csalóka” állhatott. Ennek alapján aranytoll helyett inkább egy, a látásához jobban igazodó, erősebb dioptriájú üveggel ellátott aranykeretes pápaszem lehetne számára egy hasznos ajándék.

  4. Józanész

    T.Frank úr !

    Ez (is) remekbeszabott cikk. Nem véletlen. Közgazdászként (is) és magyarként külföldről nem a népbutító (demagóg) hírekel hallgatja, olvassa.
    Csillapíthatatlan hatalom- és pénzéhes a zember, persze, ha hagyjuk. Nemcsak másod, harmad, és tized, de huszadállású, tisztéségű vezetőink is vannak. Lásd a BKV.mai nagyvezérét, aki szorgalmas feljelentő lett, a botrány kirobbanása után.
    Kicsiny hazámban emberek fetrengnek az utcán, de saját otthonukban is sokan meghalnak, mert nem tudnak fűteni, egyszerűen megfagynak.(Nem a link emberekről írok.)
    Az álláshalmozók miatt (is) pici hazámban emberek tömege munkanélküli, ami sok-sok baj forrása.
    A munka= élet, egészég, család. Egyszóval jövőkép. Ha nincs jövőkép, helyét betölti valami más, pl.a bűnözés, lelki-, testi betegség a létbizonytalanságtól. A rendszervált(ozá)s előtt a cigányság 80 %-a dolgozott.
    A tömeges munkanélküliségből a mezőgazdaság újraélesztése lenne a kivezető út, de nincs egy Vezető, aki elindítaná a tömeget. A falvak sorvadása, haldoklása megszűnhetne.
    Bízva a fidesz rátermettségében (ők már voltak 4 évig hatalmon), fiatalságában, műveltségében, én is rájuk szavaztam. Külön bíztam OV. államfői rátermettségében.
    Sajnos azt látom, hogy jó esetben 4 évük van rá, hogy meggazdagodjanak.
    Sajnos azt is látnom kell, hogy valóban elúszik 3 ezer milliárd Ft.nyugdíjjárulék, az egyetlen jelentős tőke, ami még meg volt.
    Remélem, hogy nem hajszolják fiataljainkat egy nem fülkeforradalomba.

  5. Bálint Károly

    Az 1931 -es pénzügyi válság átsegitésére az angol állampolgárok kigyózó sorokban álltak, hogy adományaikkal támogassák a kormányt. Stanley Baldwin brit miniszterelnők magánvagyonának egyhatódával járult hozzá Nagy- Brittania
    1914-18-as hábórus adosságának kifizetéséshez.
    Egy tisztességes és tiszteletre méltó magyar hazafiság életre keltése nem nehéz feladat!

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék