Azt mondja a barátom: az újságban azt olvasta, hogy Magyarországon egyetemi tantárgy lesz a lovasíjászat. Mondom neki, semmi baj, majd megnyugszol, kisfiam. De ő csak bizonygatja, hogy márpedig igaz, mégpedig a Semmelweis Egyetemen.

Menj orvoshoz, tanácsolom neki, a Semmelweis-en van belőlük bőven, de makacsul ragaszkodik a mondottakhoz. 

Aztán a híradóban látom, hogy nem ment el az agya, nem lázálom. Igaz. Alapos és hosszú riport szól arról, az MTV 1-en, a fő, esti híradóban, hogy a Nemzeti Lovas Program (mert már ilyen is van, és az is nemzeti!) keretében a lovas íjászatot egyetemen fogják tanítani, mégpedig az egyik legpatinásabbikon, ahol a magyar orvostársadalom nagyjait is képezték. Sőt, lovasíjász oktató-képzőt indítanak, reményeik szerint állami pénzen. 

Az egyetem képviselője elmondja, hogy állami támogatásért fognak foyamodni, mert lovasedző képzés már folyik az egyetemen, és „itt az ideje”, hogy lovasíjász-edző képzés is induljon, továbbá időszerű, hogy az általános iskolák tananyagába is beépüljön a lovaglás.

Hofi Gézának bizosan erről is meglenne a véleménye, talán valami olyasmi, hogy hetek óta nem tud aludni, mert nincs lovasíjász-képzés a SOTÉ-n. De hogy lovasíjász-oktatás sincs, az egyenesen permanens inszomniához vezet.  Esetleg azt mondaná, hogy ez a sérelem áll a háttérben az elmúlt hetek nagy nemzetközi médiatörvény elkaszálása mögött. Vagy: ez biztosan megoldja az Euro bevezetését hazánkban. Ő persze, ennél sokkal szellemesebben tálalná, de talán ezen gondolatok mentén. 

Pedig komoly dolgokról van itt szó. Azt mondja a lovasíjászat szabályait kidolgozó szakember, hogy Magyarországon egy sor nagyszerű dolgot kitalálnak, s végül nem idehaza, hanem valahol máshol látják hasznát. Ezt végre jó lenne itthon hasznosítani.

Hát, biztos igaza van. Lehet, hogy az ötlet egy újabb Rubik-kocka, de legalábbis egy C-vitamin, és óriási haszonnal kecsegtet. Meglehet, a lovasíjászaink is olyan világhíresek lesznek, mint a gulyás (ami egyébként annyira „világhírű”, hogy a pizzával vagy a hamburgerrel ellentétben Magyarországon kívül jóformán sehol sem kapni). Ez a hatalmas lehetőség az első percekben el sem jutott az agyamig, ezért bántottam meg azzal szegény barátomat, hogy orvoshoz küldtem.

Igaz, lovas nemzetnek tartjuk magunkat, de az is igaz, hogy jelenleg fele annyi az egy főre eső ló hazánkban mint az európai átlag.  Hmmm..  Ráadásul ebbe a mi nagyszerű statisztikánkba a szikszói meg sajószentpéteri lovas fuvarozók is besegítenek.   

Hallom azután a híradóban azt is, hogy Magyarország az első lenne a világon, ahol a lovasíjászatot egyetemi tantárgyként bevezetik.

Ezen valahogy nem lepődtem meg.  Sokkal jobban meglepődtem volna ha mondjuk megtudom hogy a Humboldt-Universität zu Berlin már jópár éve jeleskedik lovasíjász-oktatók képzésében.   

Azért ez bíztató! Világelsők leszünk! Ezt mindenképpen a kiváló magyar ujítóképességeinknek lehet betudni, csupán a kishitűeknek juthat eszébe, hogy azért nincs ez a szak sehol mert valószínűleg nincs is rá szükség. Ezt elhessegetem, mert elvégre magasugrásból is sokan szereztek már egyetemi diplomát.

Félreértés ne essék, minden tiszteletem a lovasíjászoké. Nem őket, nem a sportolókat akarom bántani. Isten őrizzen.  Mint a sportok általában, nagyon szép, ráadásul a ló önmagában megszeretteti ezt a sportot velünk. Okos és szép állat, semmi bajom vele, sőt a rajta ülő íjásszal sem.    

Amikor a nyolcvanas években otthon a felsőoktatásban tanítottam, a magyar oktatás még világhírű volt. Igaz, akkor még nem csináltak minden főiskolából egyetemet, középiskolából meg főiskolát. Még nem volt majdnem minden kisvárosban legalább egy főiskola. Manapság viszont senkit sem aggaszt otthon, hogy a felsőoktatási intézmények száma 70 fölött van, ahogyan az sem, hogy öntik magukból az olyan diplomásokat, akikre semmi szükség.  

A hagyományok (és ész) nélküli újabb és újabb intézmények és karok létesítése mára meghozta gyümölcsét. Szülővárosomban a nehézipari egyetemre – lenyűgöző logikával – jogi (!) kart telepítenek, míg máshol olyan vezető iparágakra képeznek ki oktatókat, amelyek már a képzés beindulása előtt viharsebesen kimenekültek Magyarországról, előbb a Balkán, majd Kína irányába (lásd egyetemi szintű varrónő-oktató képzés a miskolci egyetemen).    

A legtöbb helyen olyan diplomát kapnak, ami felett elnéznek bárhol a világon. A tanulónak nem nagy veszteség. A diploma ingyen van, valamit meg amúgy is kellett kezdeni magunkkal a nagy nihilben. Így legalább vagy nyolc évig még lébecolhattunk a szülők nyakán, nyaranta külföldön dolgoztunk, most meg a friss diplomával megyünk németbe meg a hollandokhoz bébiszitternek. Állítólag Münchenben minden doktorált taxisofőr magyar. 

Tudjuk, a tandíjat sikerült egy, becsületünkre valló (és váló) népszavazással elkaszálni.  Tehát az oktatás ingyenes.  A tanulónak legalábbis az. (Julcsa néninek nem, a Szinva-utcán, de ő úgyse ért az egészből semmit, így azt sem hogy többek között ezért nem kapja meg a törvény által is előírt nyugdíjemelést például ebben a hónapban).      

A lovasíjászat – pláne az egyetemi szintű lovasíjász-edző képzés – igen nemes gondolat. Szép sport, nehéz sport, sok minden kell hozzá: bátorság, fegyelem, erő, pontosság. Amiben azonban innen a távolból is biztos vagyok, egy valami nem kell hozzá: az adófizetők pénze.

Amíg Magyarország ilyen szocialista modelleken gondolkodik, és a csocsilizmus megőrzésén munkálkodik ilyen elképzelésekkel, addig még a mai helyzet is tovább fog romlani. 

Azon is el lehetne gondolkodni hogy mit lehet ezen a – ahogy mondtam, nagyon szép és nemes –  sporton, főleg ennek oktatásán, egyetemi szinten oktatni.  Például el kellene dönteni, mi a bukás-küszöb. Vagy a Semmelweiss egyetem híressé vált kutatási progamját hogyan fogják erre a területre kiterjeszteni?  Lehet pl.  Ph.D. disszertációt írni mondjuk egy ilyen témában: Az íjvessző becsapódási szögének korrelációja a ló vertikális dimenziójának és a lovas sebességének arányához viszonyított koefficienshez, az íjász dioptria-számának tükrében vetített szittya-együttható ismeretében?        

Végezetül: dícséretes az MTV igyekezete ennek a remek sportnak a népszerűsítésére, főleg főműsoridőben, a nemzeti televizió egyes adásának fő híradójában, és az EU elnökség átvételének másnapján. Azt már akár fel se vessem, hogy amíg erre a világraszólóan fontos – és sürgős, feltétlen aznap leadandó – hírre a nemzeti híradó bőséges, több szakembert megszólaltató, helyszíni felvételekkel alátámasztott riportot szánt, az olyan elhanyagolható semmiségekre, mint a médiatörvény kiváltotta világbotrány, csak érintőlegesen, pár másodperc erejéig – és természetesen a tudósító által megnyugtató kicsengéssel (i.e. volt már ilyen, nem ujdonság…)  – jutott idő.  Részletek említésére, helyszíni kapcsolásokra, mitugrász kritizálók vagy szakértők megszólaltatására természetesen semmi szükség nem volt.  

Elvégre ez a téma alig érdekel valakit…

Lehet, hogy sokkal inkább lovas nemzet vagyunk, mint európai.

39 Comments

39 Reader’s Comments

  1. Nagyon ,nagyon egyetértek.

  2. Gregory Blunder

    Lovagolni pedig kell. Drágul a benzin. Íjászat is kell. Nemsokára az élelmet is magunk fogjuk lőni…

  3. Viasz Attila

    Tisztelt Frank Tibor Úr!

    Gratulálok elismerő cikkéhez.

    Tisztelettel: Viasz Attila lovasíjász

  4. Tisztelt Frank Tibor!
    cikkével kapcsolatosan a következő információkkal szolgálnék.
    1. A Semmelweis Egyetem egyik kara jelenleg a Testnevelési és Sporttudományi Kar (az 1925-ben alapított TF).
    Itt több évtizede képeznek sport szakembereket: testnevelő tanárokat, edzőket, rekreációs szakembereket stb.
    2. A kétszintű képzésen belül alapképzésben lehet Testnevelő-edző szakot végezni, összesen legalább 160 kredit megszerzésével.
    3. Aki az alapképzésben teljesíti ezen felül az edzői szakképzettség megszerzéséhez a differenciált edzői ismeretek modult, az a 256/2009. Kormányrendelet értelmében szakedzői képesítést szerez. Ez ma már lehetséges lovas sportágban is.
    4. Ez a modul a 160 krediten kívül még 24 kredit teljesítését írja elő, amelynek egy része az általános sportági (lovas elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása), és az adott szakág (díjlovaglás, vagy díjugratás, vagy military, vagy lovasíjászat stb)speciális ismereteinek elsajátítása is. Csak ennek a 24 kredites modulnak a szakmai anyagát reformáljuk oly módon, hogy a lovas szakedző képzésen belül kapjon helyet minden olyan szakirány, amely olimpiai sportág, amelynek tömegbázisa van, versenyeredményei, vagy az egészséges életmódban fontos szerepe lehet. Így lehet valakiből a tantárgyi reform eredményeként lovasíjász szakedző. Ha indokolt ma Magyarországon fejleszteni a lovas ágazatot (turisztikai, kulturális, gazdasági megfontolások), akkor a jövőre gondolva nem árt, ha lesznek lovaglást megfelelően oktatni tudó, képzett szakemberek is.
    A Testnevelési és Sporttudományi Karon a Lovaskultúra szakcsoport vezetőjeként feladatom a lovas tantárgyak szakmai anyagának korszerűsítése, a törvények, rendeletek által megszabott keretek között szaktanár kollégáimmal együttműködve.
    Kassai Lajos lovasíjász mestert, egyik oktatónkat kiváló szakembernek tartom, eddig is és ezután is együttműködünk vele a lovas szakember képzés fejlesztése érdekében.
    Ha valamit még tudni szeretne a képzéssel kapcsolatosan, szívesen állok rendelkezésére.

    Üdvözlettel

    dr.Faludi Judit
    egyetemi docens
    SE-TSK
    Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék
    Lovaskultúra Szakcsoport vezető

  5. Viasz Attila

    Ami az előző hozzászólásomból kimaradt.

    Egy ilyen sikeres ember, mint Ön, valószínűleg minden egyes dolgról alaposan kutakodik, mielőtt hozzászól. Valószínűleg olvasott Kassai Lajosról, a Lovasíjászat újjáélesztőjéről, munkásságáról, érdemeiről, kitüntetéseiről, és arról a munkáról, amit azzal a szándékkal tesz, hogy ebben a nehéz helyzetben nekünk magyaroknak legyen okunk a büszkeségre, és nem csupán a dicső múltunk miatt, hanem azért, mert a mai napig vannak olyan emberek, akik értéket képviselnek ebben az elkorcsosult értékrendű világban.

    Amikor újabb momentummal bővülhet az a repertoár, amit humgarikumnak nevezünk, minden jószándékú ember segítségére, elismerésére szükség van. Köszönöm tehát Önnek, hogy foglalkozott ezzel a röpke hírrel, és ezáltal is talán többeknek felhívta rá a figyelmét.

    Életrajzát végigolvasva sajnálattal vettem tudomásul, hogy egy ilyen nagyszerű tanár, vállakozó, politikus nem Magyaroszág vezetőinek sorát erősíti. Ennek ellenére megértem. Magyarországon ma nehéz élni. De nem mehet el mindeki külföldre. Elég ha kezdő orvosaink majdnem fele elhagyja az országot, sőt oda gyártjuk az orvosokat, mi adófizetők.

    Én személy szerint örülök annak, hogy egy olyan sikeres vállalkozó, mint Kassai Lajos, aki a világot bejárta,eleget téve a meghívások tömkelegének, nem a könnyebb utat választotta, és itthon maradt. Örülök neki, hogy vállakozásából származó jövedelmét nem luxuskirándulásokra, nagyvilági életre költi, hanem arra, hogy létrehozzon valamit amire büszkék lehtünk mi magyarok.

    Széchenyi István “a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára” felajánlotta minden jószágának egyévi jövedelmét, valamint számtalan intézményt, építményényt és még sorolhatnám, hogy mennyi értéket teremtett az ország javára.Ő tettel és anyagikkal járult hozzá a nemzeti értékek tremtéséhez. Ha Ön ezt – a lovasíjászat, mint hungarikum érdekében- nem tudja megtenni, kérem legalább lekicsinylő véleményével ne illesse ezt a kezdeményezést.

    Kérem higgye el, ez a hír talán sokkal több embernek dobogtatta meg a szívét, mint egy-egy celebünk magánéleti szennyesének megszellőztetése, vagy az EU-s elnökség átvétele .

    Amennyiben lehetősége van rá, tegyen egy látogatást a Kassai Lajosnál. Ismerje meg személyesen, hátha megváltozik a véleménye a lovasíjászatról, a Kaposmérőn folyó munkáról, és talán véleményét meváltoztatva a lovasíjászat pártolóinak körét erősítheti.

    Tisztelettel: Viasz Attila

  6. tibor.frank

    Tisztelt dr. Faludi Judit:

    Hálásan köszönöm az információkat. Olvasóinknak is minden bizonnyal igen érdekes lesz ezeket olvasni. Én természetesen a cikk írása előtt részletesen átnéztem honlapjukat, valamint több cikket és Kassai Lajos lovasíjász mester honlapját is. Munkájuk igen elismerésre méltó, ahogy a cikkben is írtam, és azt is tisztelem hogy ehhez a szenvedélyükhöz, művészetükhöz ilyen nagy elkötelezettséggel állnak hozzá. Azt is tudom, hogy minden elkötelezett ember mindent elkövet hogy a választott művészete minél nagyobb támogatást kapjon.

    Az én írásomat pontosan az ihlette, hogy minden országnak tudnia kell határait, legfőképp hogy az adófizetők pénzével hogyan bánik. Ebbe tartozik az is, hogy milyen tudományokat, művészeteket vagy sportokat emelünk be az egyetemi tananyagok közé, ezekért mennyi tandíjat szedünk, ill. ezek közül mit és mennyire támogatunk az adófizetők pénzével. Hazánk legalább 20 éves késésben van hogy erre, a saját határaira, rájöjjön.

    Még olyan, vadkapitalistának nem nevezhető országokban is, mint pl. Kuba, – ahol a tengerparti lovas sportok igen népszerűek-, ezek kizárólag üzleti alapon (befektetés-megtérülés, profit) működnek.

    Cikkem mondanivalóját széleskörűen és egyáltalan nem csak az Önök sportjára, művészetére értem. Az én szenvedélyem, a sakk, sokkal inkább nevezhető tudománynak mint bármely más sport vagy művészet, mégis, ha sakkot vettem volna például, ugyanez az irás lett volna az eredménye.

    Az államnak tudnia kell(ene) hol a helye, ezeken a területeken nincs.

    Munkájukhoz kívánok további sok sikert, üdvözlettel:

    Dr. Frank Tibor

  7. Viasz Attila

    És végül.

    Első hozzászólásom a lovasíjászat védelmében történt, mint aki a szorosan kötődöm ehhez a tevékenységhez, ha úgy teteszik “sport”-hoz.

    De igazából ez a cikk, nem is a lovasíjászatot támadta, hanem annak a nagyszerű szakmai, szakértői gárdának – akik a mai magyarországi lovaséletért legtöbb áldozatot hozták, fáradtságot nem ismerő munkájukkal,sport tevékenységükkel – azon véleményét kérdőjelezte meg, hogy a lovasíjászat megérett arra szintre, hogy a felsőoktatás részévé váljon. Ezúton az Ő védelmükben is szeretném kifejezni nem tetszésemet a cikkből áradó gúny miatt.

    Üdvözlettel : Viasz Attila

  8. tibor.frank

    Kedves Attila:

    Megtiszel mindkét levelével. Amint Dr. Faludi Juditnak irt részletes válaszomból láthatja, természetesen utánanéztem a témának mielőtt kis irásomat megírtam. Ennek – az Önok munkájának – eredményeképpen nagyra értékelem az Önök szenvedélyét, sportját, művészetét. A Docens nőnek írt válaszomból azt is láthatja, hogy az írásom célja egyáltalán nem a lovasíjászat – vagy bármely más sport – minősítése volt, bár a félreértések elkerülése végett igyekeztem egyértelművé tenni pozitiv véleményemet, hozzáállásomat.

    Ugy érzem az írás összhangban van azzal, amit Ön is ír ennek a területnek vállalkozási alapon való kezelésével.

    Én, miután a Kádár-rendszerből disszidáltam, nem gondoltam hogy a helyzet gyökeresen és gyorsan megváltozik. Ezután, másfél évtizeden keresztül segítettük, – főleg kanadai adófizetők pénzéből, de rengeteg nemzetközi és saját személyes forrásból is – hogy hazánk átvegye a piacgazdaság és a demokrácia alapelveit, ezeket beépitse mindennapjaiba. A több milliárd forintos segítség így arra is irányult hogy olyan körülményeket teremtsünk amiben minél több fiatal (és persze a nem fiatal is) megtalálja számításait, és ne menjen külföldre.

    A mai helyzetet Ön is ismeri. Biztosan jobban mint én.

    Ehhez a mai helyzethez hozzájárult az, hogy a felsőoktatás inflálódott, sokan, sokszor hasztalanul és hasznosíthatatlanul szereznek diplomát. Sokan csak azért mert ingyenes. Ez senkinek nem jó, nyilvánvalóan.

    Hazánktól sokkal gazdagabb országok mennek tönkre az ilyen esztelen politika miatt. Többek között erre akart rávilágítani a cikk. Ha, ahogy Ön írja, közben az Önök tevékenységével kapcsolatban is érdeklődést keltett, annak örülök, és kívánom hogy minél jobban használják ki a lehetőséget.

    Tisztelettel Üdvözlöm:

    Tibor

  9. Remek cikk! Teljesen egyetertek vele!

  10. lovas kiraly

    Kedves Viasz Attila lovasíjász!

    Mit lő azzal az íjjal, bakot?

    sikerult…

  11. olah zsuzsanna

    Erdekes, en azt hittem eddig, hogy a Testnevelesi Foiskola oktatja a sport-szakokat.
    A cikk szerintem sem a sportot muveloket bantja, pontosan ertheto amire ravilagitani akart , udvozlet es koszonet erte.

  12. Két felnőtt diplomás (közgazdász és gépészmérnök) gyermek szülőjeként az életből merítem a tapasztalatomat. A szülők látva azt, hogy szinte csak diplomával tudnak bekerülni gyermekeik a munkaerő piacra – ha tehetnék – tölcsérrel töltenék csemetéjük fejébe a tudást.
    Gyengébb képességű gyerekek a „nevenincs” főiskolai, egyetemi szintű diplomát megszerzik, de csupán azért, hogy diplomájuk legyen. Sőt sokan képtelenek itthon egy idegen nyelvből középfokon nyelvvizsgázni, ezért kell külföldre menniük, hiszen addig nem kapják kézhez a hőn áhított diplomát. Aztán, ha végre sikerül, ismét, irány Írország, Anglia, Németország, India, stb. Persze nem szakirányban.
    A celebek magánélete engem annyira sem érdekel, hogy a tv-t „koptassam” értük, de őszintén szólva a lovas íjászat sem dobogtatta meg a szívemet..
    Nem érzek gúnyt a Szerző cikkéből, csupán a hamisíthatatlan magyar valóságot.. Azt, hogy az ország hosszú ideje a szakadék szélén áll. Nincs az államnak pénze nyugdíjra, gyógyításra, idősgondozásra, hajléktalanokra, közútra, stb, de eszement felsőfoktatásra igen.
    Nemrég a 3-as főúton autóval közlekedve rémülten vettem tudomásul, hogy mekkora kátyúk tátongnak rajta. Bizonytalanná vált, hogy balesetmentesen elérjük az uticélunkat. Legalább két éve nem javították.
    A lónak is négy lába van mégis megbotlik.

  13. Jaj de jó nekünk. Ismét akadt egy ember, aki megmondja, mi is a jó nekünk, elmaradott szittya magyaroknak itt a Kárpát-medencében. Könnyű helyzetben van, hisz a művelt nyugaton tengeti életét. Mivel kitántorgott Ámerika Kanada nevű országába, a friss levegő hatására sokkal okosabb is lett, mint az otthon maradottak.
    Olvasom nemzetközi elismeréseit. Gondolom valamit csak tett azért, hogy ezeket megkapta. Ezek után nem értem, hogy egy jól képzett nemzetközileg elismert szakember, milyen jogon támad le egy több évtizedes munkával felépített rendszert, amiről halvány fogalma sincs. Mondják, a név kötelez. Felelőtlenség, vagy rosszindulatúság egy publicista részéről? Egy elismert szakembernek illene körbejárni a témát, mielőtt véleményt alkot, amit a nagyközönség elé tár.
    Jómagam 15 éve foglalkozok a lovasíjászattal. Kassai Lajos hatására ültem fel a lóra és fogtam a kezembe íjat. Akkor ő már majd egy évtizede űzte őseink harcművészetét. Jelenleg a világ mintegy 15 országában űzik a lovasíjászatot a Kassai szabályzat szerint. Ezt saját erőből, bárminemű állami támogatás nélkül érte el. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek az Iskolának a tagja lehetek. Ott lehettem a kezdeteknél, amikor tudatlanságunkból kifolyólag, össze-vissza ütöttük-vertük magunkat. Az is szép volt, de gyermekeinknek már nem ezt szánjuk. A lovasíjászat valószínűleg soha sem lesz tömegsport. Az öttusa, a kajak-kenu sem az. Győztes sportolóinkon keresztül, mégis felfigyelt a világ Magyarországra. Komoly szakember gárda nélkül ezek az eredmények sohasem születtek volna meg. Az adófizetők pénze a lovasíjászoktól biztonságban van. Nem cuslágolják el, nem kell félteni. Az egyetemi képzés szakmai részét 25 év munkája előzte meg. Magyarország legkiválóbb szakembereinek véleménye a garancia, hogy szakmailag megállja a helyét. Remélem, hogy három éves kisfiam, ha azt az utat választja, már egyetemi szinten szerzi meg lovas tudását, melynek jelentős részét a lovasíjászat teszi ki.

    Nagyudvarnok, Szlovákia
    2010. Január 14

  14. Tisztelt Bíró Gábor úr!
    Én nagyon örülök annak, hogy vannak e nemes sportnak is elhivatott rajongói, támogatói vagy jeles művelői. Ön azonban nem igazán jeleskedett abban, hogy Frank Tíbor írását megértse.
    Éppen, hogy nem az a cikk kicsengése, hogy elitélné a lovasíjászat támogatását vagy népszerűsítését. A cikk arról a jelenségről szól, szerintem, hogy a közszolgálat milyen szereptévesztésbe került (kényszerült?). Amikor ugyanis az ország jelenlegi vezetői ilyen siralmas és a nagy többségnek jelentős károkat okozó kormányzást (nevezzük nevén: ámokfutást) művelnek, a közszolgálati média a kötelessége helyett (segítek: a független tájékoztatás, a társadalmi szereplők véleményének ismertetése stb) megpróbálja a rendelkezésére álló hiradó időt “kitölteni”. A Hiradóba a lovasíjászatról készült riport akkor is belefért volna (persze a fontosságához illő időtartamban) ha a társadalom aktuális és fontos hírei is szerepelnek benne. Az én gyanúm is az, hogy a lovasíjászat riport hossza egyenesen arányos az elhallgatni szándékozott (a kormányra vagy a lakosságra nézve ) rossz hírek mennyiségével.
    Az egyik (168 órás) interjújából világos, hogy Frank úr (noha magyar állampolgár és itthon is van bejelentett lakása, így a jelenlegi szabályok szerint is választói joggal rendelkezik) itthon nem vesz részt a választásokon. Szavai szerint éppen azért mert nem itthon fizet adót, így nem akar beleszólni, hogy mire költsük azt. Nem úgy, mint a most frissen kettős államporgárságot szerzők (és a tervek szerint állandó Mo-i lakóhely nélkül is szavazati jogot élvezők) -a fidesz reményei szerint legalábbis- tenni fogják.
    Nem hiszem tehát, hogy a mi kis országunkat vagy rossz hírünket a világban Frank úr véleményétől kellene félteni. Vannak erre hivatásos “kártevők”, akik félelmetes hatékonysággal és minden nappal egyre mélyebbere sodorják a magyarság nevét és életszinvonalát.

  15. Nincs szándékomban vitába keveredni, csak a véleményet írtam le, nagyon visszafogott változatban. Egy érdekességre azonban felfigyeltem. Azok, akiknek Frank Tibor véleménye nem tetszik saját nevüket használják.

  16. Remek cikk, szellemes és találó, több valós problémára rámutat.

    Bíró Úrnak javasolnám, hogy nézze meg a cikk tárgyát képező tévéhíradót. Az pont arról szól, aminek Ő az ellenkezőjét állitja – hogy ti. igenis adófizetők pénzéből próbálják finanszírozni a lovasíjászat egyetemi oktatását. Erről eszembe is jutott hogy az én hobbym is lehetne egyetemi tantárgy, a vitorlázás, mert én is több mint 20 éve hódolok neki, és az se olcsó mulatság, és remek sport az is . Sőt, szívesen támogatom az adóbefizetéseimből Bíró Úr és környezete lovasíjász egyetemi diplomáját, ha én is szerezhetek egy doktorit golfozásból, Pozsonyban, az Önök adójából.

  17. Megfigyelo

    1. Kétségtelen, hogy hiba volt a TF-et formailag beolvasztani a SOTE-ba. Semmi közük egymáshoz.
    2. A lovasíjászat a TF-en is egzotikus egy kicsit, de a (szűk értelembe vett) orvosegyetemen blődség lenne. Elképzelhető, hogy a cikk szerzője nem tudta, hogy itt a SOTE a TF fedőneveként szerepelt.
    3. Nem reális feltételezni, hogy a nagy “magyarkodás” eredményeként (is) kitalált lovasíjászat elterjed mint par excellence magyar eredetű sport. De ha esetleg el is terjedne, semmi sem indokolja, hogy az adófizetők pénzét költsék rá. (Szerintem a többi versenysportra sem szabadna közpénzt költeni – a versenysportokat lényegében mind profik űzik, ezért üzleti alapra kell őket helyezni. A nem profik egészségmegőrzésére szolgáló “tömegsport” természetesen közügy kellene legyen, és azt költségvetésből is kellene támogatni. Nálunk pont fordítva van, sajnos.)
    4. Végül, de nem utólsósorban: a cikk számomra mindenekelőtt arról szólt, hogy a MTV hiradójában részletesen beszéltek a lovaíjászat abszolute másodlagos kérdéséről. míg alig-alig az ország egyik legfontosabb kül- és belpolitikai kérdéséről, arról, hogy a viktatúrának megágyazó médiatörvény az ország presztizsét mélyebbre rántotta, mint az az 1963-as amnesztiák óta bármikor is volt.

  18. Tisztelt Takács Úr!
    Jelentkezését, / Žiadosť o prijatie / kérem küldje a Univerzita Komenského, Odbor Telesná Výchova a Šport Bratislava rövidítve FTVŠ címre. A kérvényében tüntesse fel, hogy a golf szakirányzat érdekli, de az egyetemi képzés csak a 3. évfolyamtól specializálódik. Addig általános képzésben lesz része, ha megcsinálta az elméleti és gyakorlati felvételit. Az elméleti felvételi Dejiny telesnej kultúry / sporttörténelem/ és középiskolás biológiából lesz. A gyakorlati felvételi úszás, gimnastika, atlétika és labdajátékokból fog állni. Nincs korhoz kötve. Ajánlom, hogy a felvételi előtt tanuljon meg középszinten szlovákul, hogy legalább a kérdéseket értse. Ha úgy dönt, hogy elindul ezen az úton a képesítés megszerzése felé, nagyon szívesen állok a rendelkezésére, és minden tőlem telhető segítséget megadok. Mi magyarok tartsunk össze

  19. Olvasva a kommenteket, eszembe jutott:
    A magyarság lovas nemzet!
    Igen! A kalandozások során bebizonyítottuk, jóllehet a kalandozások kora jó ezer évvel ezelőtt meglehetősen dicstelen véget ért.
    Mára azonban megváltozott a helyzet:
    A magyarok túlnyomó része ma már nem tud megmaradni a ló hátán, hanem átesik… egyik oldaláról a másikra.
    Az az érzésem, hogy jelenleg is éppen egy ilyen túloldalra átesett állapotban vagyunk.
    Nekem Frank Tibor igazán remek írása — amely a lovasíjász képzést mindössze példaként említve egyáltalán nem az lovasíjász sportról szól — pontosan ugyanezt mondja.

  20. Ďakujem vám, pán Biró. Určite, presne tak. Všetko najlepšie. Ibolya Takács

  21. A hír,hogy egyetemi tárgy lesz a lovasíjászat nagyon meglepett.Különösen,hogy a Sotén fogják oktatni.Lelki szemeim előtt megjelent egy névjegy:Kund Abigél urológus és lovsíjász.De az itt olvasottak helyre tették a zavaromat.Minden sportnak megvan a maga szépsége és gondolom haszna is.Pl:a körvadászatnak.De azért álljon meg a menet!!Elképzelhető,hogy Spanyolországban egyetemi diplomát lehet szerezni bikaviadalból???Lehessen diplomamunkát írni “A bika,mint olyan”,”A viadal,mint amolyan”cimmel?Pedig a bikaviadal “spanyolikum”.Hivatkozhatnék sok valamikori magyar sportolóra Hajós Alfréd,Csík Ferenc,na meg Puskás öcsi,egyikük sem végzett a testnevelési szakon,de tudták,amit kell. Nekem nincs kifogásom az ellen,hogy,aki lovasíjászatot,vagy szűrszabóságot akar tanulni a művészeti egyetemen az tanuljon ,de ne az én pénzemen!!!!!

  22. Horváth Frigyes

    Tisztelt Frankl Úr!

    A kilencvenes évek legelején egyik bátyámtól, – aki elkötelezett lovasember – hallottam, hogy van valahol Dunántúlon, Somogyban egy ember aki vágtató lovon kifeszített íjjal kilövi a nyílvesszőt! Megkerestem, és hatása alá kerültem. Ettől az embertől húsz év alatt azt is megtanultam, hogy a lovasíjászat nem csak egy szellemi, fizikai teljesítmény, mint oly sok sport, hanem mély elkötelezettség és felelősség is nemzetünk múltja iránt. A sok bemutató megkövetelte tőlünk, hogy egyre többet és többet kutakodjunk, a több mint ezeregyszáz éves lovas múltunk részleteiben, mert a résztvevők, érdeklődők egyre több kérdésére kellett válaszolni. Volt szerencsém 2009- ben Sevillában a világ egyik legnagyobb lovas rendezvényén megtapasztalni, hogy az a spanyol lovaskultúra, amely mai napig is az egyik legnagyobb a világon mily meglepetéssel és elismeréssel vette tudomásul egy tőlük teljesen idegen katonai lovaskultúra újjáéledését. Már a bemelegítésekkor is eleinte érdeklődve, később érezhetően növekvő tisztelettel köszöntöttek bennünket. Ugyanez az érzés vett körül bennünket 2010 ben Aquileiában, abban a városban, amelyet Atilla meghódoltatott, – fergeteges sikerünk volt. Nem sorolom tovább, mert pontosan ennyi is elég ahhoz, hogy a lényeg egy kis szeletét megvilágítsam. A lélek rendbehozatala, része a jelenleg hitében, lelkében teljesen porig rombolt magyar nemzet megújításának. Példát lehet mutatni azzal is, hogy a magyar lovas kultúra hivatalos része lesz a lovasíjászat. Az ön által vitatott lovasíjász edzőképzés állami elismerése és támogatása, ha költség – haszon elven gondolkodunk, úgy gondolom nyereséges vállalkozás. Ha csak a lovasíjászat háttériparára gondolok, sok embernek ad munkát, már most is. Az egyensúlyban levő lélek jóval nagyobb teljesítményre képes, mint a csaló, tolvaj, rabló példákkal teletűzdelt napi hírek hatását feldolgozni már képtelen hitüket vesztett, magyarságukat szégyenlő, megtört lélek. Gazdasági vezetőként 35 év alatt többször látványosan megtapasztaltam, hogy az emberek mennyire vágynak a sikerre, legyen az olimpiai siker, vagy bármely olyan élmény, amelyet magukénak éreznek. A lovasíjászat ugyanolyan Hungarikum, mint az eddig elismertek, hiszen ezzel büszkén állhatunk a világ elé.

    Kelt: Szentendrén, 2011. január 16.-án

    Horváth Frigyes

  23. Jóleső melegség járta át a szívemet. Ez az! Régóta éreztem, hogy valami hiányzik, de nem tudtam rájönni, hogy mi. Az ősi magyar harcmodor!!! Mi már akkor lóról íjászkodtunk, amikor a többi hülye még gyalog. Ettől is vagyunk lovas nemzet., bár ha jól emlékszem akkoriban mások is többnyire csak lovon jártak (már akinek tellett rá) a többiek meg gyalog caplattak. Megfontolásra ajánlom az általános iskolák (esetleg nagycsoportos óvodák) számára a pónilovas íjászat bevezetését. Úgy hallottam latin betűk helyett rövidesen áttérünk a rovásírásra, de azért remélem a nyereg alatt puhított hús nem lesz kötelező az éttermekben.

  24. http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=688292

    A Duna Tv-n volt egy műsor a napokban a lovasíjászatról.
    Ez a rész a 17. perc 13 mp.nél kezdődik.

  25. Őszintén sajnálom azokat az embereket, akik úgy nyilvánítanak vélemény valamiről, hogy halvány fogalmuk sincs az adott dologról. Névtelenségbe burkolózva, bárkinek be lehet szólni. A legsajnálatosabb az egészben az, hogy meg sem akarják tudni, hogy mi is a cél és egy csomó ember miért is dolgozik érte keményen, évek hosszú során.
    Mint már említettem, van egy kis fiam is. Bálint napkor lesz 3 éves. 9 hónapos korától lovagol. Soha nem volt kényszerítve, mindig ő könyörgi fel magát a lóra. Nyáron a papától kapott egy pónit, Kassai Lajostól pedig egy íjat. Azóta szorgalmasan gyakorol. Soha nincs ráerőltetve. Ebben nőt fel, ezt látja, neki ez a természetes állapot.
    Ha megkérdezi valaki, szívesen elmondom, hogy az íjászat, egy befele forduló meditatív tevékenység, ami nagyon jól fejleszti a koncentrációs képességet. A lovaglás dinamizmus. Kiválóan fejleszti az egyensúlyt, ritmusérzéket, erőnlétet. A lovasíjászat ezeknek a látszólag ellentétes tevékenységeknek az egysége.
    Minden sportág valamilyen harci cselekményből alakult ki. A modernkori lovasíjászat az ősi pusztai harcmodorból alakult ki. Igen, számunkra fontos a magyarságtudat is. Úgy ahogy a judo nyelve japán, a lovasíjászat nyelve magyar. Németországban ugyanúgy, mint Norvégiában, vagy akár Kanadában. Mi erre büszkék vagyunk.
    Nem panaszként mondom, csak közlöm. Érdekes lét a miénk. Bizonyos magyarországi rétegnek a szerencsétlen magyar adófizető pénzére ácsingózó külföldi, némely szlovák atyafinak meg a szlovák népen élősködő k.rva magyar vagyunk. Pedig hát csak élünk és tesszük a dolgunkat.

  26. Za'Kant E-manual

    Egyszerűen hihetetlen! Nemrég nézegettem itt a TGM egyik cikkével kapcsolatos hozzászólásokat, és azt tapasztaltam, hogy vagy panaszkodtak a cikk tördelésére, vagy csak érdemben alig-alig reagáló kurta megjegyzéseket tettek. Említett cikk nagyságrendileg komolyabb témában, nagyságrendekkel komolyabb – és ezzel eszemben sincs FT-t megsérteni, hiszen ő is tudja, nem tudományosnak szánta az írását – erre mit látok? A lovasíjászat hegyeket mozgat. Hát ennyit arról, hogy kinek fontos annyira úgy egyben az egész, és kinek a maga háztáji problémája. No, de sebaj, nyilazzunk: Megfigyelő már összefoglalta a lényeget, de a teljesség kedvéért tisztázzuk a helyzetet és próbáljuk csillapítani az ébredező indulatokat. A cikk és a reakciók is alapvetően két dologról szólnak. Állami oktatáskoncepció, és médiaposvány. Az előbbivel kapcsolatban lehet vitatkozni, érveket és ellenérveket felsorakoztatni arról, hogy kell-e, szükség van-e egyetemi szintű lovasíjász edzőképzésre, megtérül-e a befektetett pénz szellemileg, “imázsilag”, egészségügyileg, stb. Ez majd kiderül – reméljük és szorítunk, hogy úgy legyen. A fő képzavart nyilván a Semmelweis szó okozta sokaknál, pedig igazán a TF (TE)-ről van szó, ami már talán kevésbe szúrt volna szemet. De! Bár minden szentnek maga felé hajlik a keze, a sportág jeles képviselőinek azt is látniuk kell, hogy sokan egyre nehezebben bírják egyes politikai erők tragikomikumba forduló múltidéző ”zagyvászását” és “szittyamagyar” ötletbörzéit, melyben a rovásírás kötelező tételétől, a szentkorona tanon keresztül mindenféle ad hoc hóbort belefér. Sajnos rossz időben jött a jó hír. Erre tett rá egy lapáttal a híradó, mely viszont pontosan az olvasók és a cikkíró által is említett nagy elkendőzés és „bulvárosodási” hadműveleteivel rontja sikeresen az amúgy pozitív hírek értékét, jelen esetben lovasíjászatnak „tesz be” – mert nem mindegy egy hír hol, és mikor szerepel. Ha már sikerült a félreértéseket tisztázni, akkor viszont marad még egy fontos momentum, ami felett nem szabad elsiklani, mert – bár akaratlanul mégis – ez talán a legérdekesebb része az olvasói vitának. Nevezetesen Bíró Gábor megjegyzése a névhasználattal kapcsolatosan. Sok rosszat elmondhatnék az előző kormányról – meg is tettem, sokszor, sok helyen – de sosem kellett attól tartanom, hogy GYF vagy valamelyik párttársa személyes utasítására másnap nyomozást rendel el nálam az APEH vagy a Vámhatóság, vagy egy túlbuzgó kormányhű szavazó kiszúrja a kocsim kerekeit (a lehetőségek száma végtelen, ezért a kevés példa). Sokan valahogy, valamiért úgy látják, a mostani kormány alatt tartani lehet ilyesmitől. Higgye el, nagyságrendekkel többen vannak ezzel így, mint ahányan szeretnék a lovasíjászatot az egyetemre vinni. És azt is higgye el, nem azért nem írják ki a nevüket, mert a lovasíjászatról alkotott véleményüket nem merik felvállalni. És ami a lényeg, amíg az országban lassan milliók aggódnak egy ámokfutó, gonosz és erkölcstelen bűnbanda kicsinyes gyűlölködései és beteges hazudozásai láttán, addig sajnos – legyen bármennyire is örömteli egyesek számára (vagy akár mindenki számára) – nem a lovassportok népszerűsítése az, amire az emberek vágynak. A személyeskedést pedig hagyjuk, ha lehet. Hogy ki mire költi a megkeresett pénzét, az a magánügye. Az viszont, hogy az általam megkeresett és adóként befizetett pénzekkel mit tesz a hatalom nem az.

  27. Frank Úr!

    Nem osztom a véleményét.
    1. Az Euro bevezetését a politikusoknak kellene megoldani, nem a lovasíjászoknak.
    2. A lovasíjászaink nem “lesznek” olyan híresek, mint a gulyás leves. Ők több mint ezer évvel ezelőtt már sokkal ismertebbek voltak a gulyásnál Európa szerte, mint azt néhány írásos emlék is őrzi “de sagittis hungarorum libera nos domine” gyk: a magyarok nyilaitól ments meg uram minket. Bizonyára eme történelmi tények elkerülték a figyelmét pizza, meg hamburger evés közben. Amúgy az Argentin steak is híres, mégsem ettem hasonlót sehol máshol, csak ott…
    3. Az egy főre eső lóállomány arányáról milyen forrásból szerezte az adatait?
    4. Látott ön valaha élőben lovasíjászt?
    5. Azt, hogy egy egyetemen van-e szükség egy 2000 éves harcművészet újbóli oktatására Önnél sokkal hozzáértőbb szakemberek döntik el (hála Istennek) Bár ezt pl: Kínában, Japánban nem kérdőjelezi meg senki…
    6. Kár, hogy csak sportolóként tekint a lovasíjászokra. Ez számomra mindent elmond Önről…
    7. Köszönjük a tájékoztatást arról milyen kifogástalan szakmai színvonalon ment az oktatás, amíg az Ön kiváló személye is a mi hazánkban tanított, és külföldre távozása után milyen óriási hanyatlás következett be. A személyes frusztráció nem tárgya egy ilyen írásnak, önéletrajzba, kórrajzba való.
    8. Az Ön tandíját ki fizette?
    9. Hogy ki miből írja a PhD fokozatát ne nyissunk vitát, mivel bármelyikünk fel tud sorolni helyből 8-10 olyan PhD témát amit jobb lett volna elásni.
    10. végül: A magyar televízióban bemutatott lovasíjászattal foglalkozó dokumentumfilmeket valahogy nem láttam rendszeresen az elmúlt 35 évben. Talán csak nem ezt az időszakot kívánja megélni újra?

  28. tibor.frank

    Tisztelt dr. Szántó úr:
    Pontjai közül csak a konkrét kérdésére reagálok, (a személyeskedőkre nem).
    A 3. pontjában feltett kérdésre a válasz:

    http://kuruc.info/r/2/72294/

    “A felmérések azt mutatják, hogy míg Európában ezer emberre jut tizenkét ló, Magyarországon mindössze hat.” – írják, Dallos Gyulát, mesteredzőt, Magyarország örökös bajnokát idézve.

    Tisztelettel üdvözlöm: dr. Frank Tibor

  29. Dr. Szántó Zoltán: (rosszul van tördelve a fórum oldala, így a nevem mellett nem az én véleményem olvasható, ezentúl inkább bemutatkozással kezdem…)
    Frank Úr!
    Látom olvassa a fórumot. Ez jó dolog. Kiegészíteném a mondandómat:
    1. Köszönöm a választ. Azt hiszem a Kuruc info weboldal nem foglalkozik tudományos tények, tanulmányok, statisztikák ismertetésével. A web of science-en nem található, és impakt faktor értéke sincs a rajta közölt írásoknak. Szerintem az említett irányú felkészülésre a cikk írásához kevéssé alkalmas. Jegyzem meg: ha ennyire tájékozott a kuruc infó oldalon, mért ne tenné fel ezt az ominózus cikket is az oldalra?
    2. A cikket a hozzászólók kivétel nélkül egyféleképpen értelmezték, de nem úgy ahogy ön magyarázza. (nem is kellene magyarázat ha az ügy sima lenne…)
    3. Nyilván így is úgy is lehet olvasottá tenni egy cikket, de a maró gúny az mindenkinek lejött belőle.
    4. Nem lehet mindent közgazdász szemmel nézni, mivel a világban számtalan dolog értéke nem fejezhető ki pénzben. Család, barátság, összefogás, egészség, sorolhatnánk…
    5. Internet előtt ülve nem lehet elegendő információt szerezni a lovasíjászatról. Könyvekből sem. Ebbe a hibába beleesett, és nem tud kimászni belőle. Ez nem sakk.
    6. Szerintem egyféleképpen tud kikecmeregni ebből az állandó magyarázkodásból: Magyarországra látogat, és megtekint egy lovasíjász eddzést, vagy éppen bemutatót. A szövetség honlapján kedvére válogathat a központokból, ahol ezt megteheti. De ha ez sem elég, megnyugtatom, hogy csak nyitott szemmel kell az országot járnia, és a hivatalos központoknál ötször több helyen fogja észlelni az amatőr lovasíjászokat, amint gyakorolnak, és köztük jópáran nem is annyira amatőrök. Egy ilyen felkészülés után, ha esetleg belefért az idejébe egy kis beszélgetés is Kassai Lajossal vagy Kelemen Zsolttal, vagy bármelyik képzett lovasíjásszal, megírhatja a cikk második részét is.
    7. És hát a személyeskedés. Az Ön cikke személyesen az Ön tollából (klaviatúrájából) született. Ez egy személy terméke, a személy „tapasztalatai” alapján. Személyes életpályarészleteket beleszőve. (amiknek nem tudom mi köze van a lovasíjászat témájához…?) Ön írta. Ilyen lett. Én erre reagáltam. A nevemmel, e-mail címemmel, személyesen.
    Végezetül: nem haragszunk mi Önre, csak tudatlansága esik rosszul. Meg az, hogy Magyar nyelven ilyeneket ír…
    Dr. Szántó Zoltán

  30. tibor.frank

    Tisztelt dr. Szánto úr:

    Köszönöm további véleményét.

    Szívesen meglátogatom egyik eseményüket ha es amikor otthon tartózkodom, köszönöm. Tényleg igen szép sportnak, hobbynak és művészetnek (meg persze hagyománynak) tekintem a lovasijászatot.

    Levelére csak annyit, hogy ahogy Ön is láthatja, mindenkinek más (es nem egyforma, ahogy Ön megjegyzi) a véleménye ezen a fórumon. Gyökeresen ellentétes megszólalások vannak. Ez jó, a demokratikus vita az, ami előbbre viszi mindnyájunk gondolkodását.

    Ön rákérdezett egy adat származására, én meg szívesen felfedtem a forrást. Dallos Gyula, mesteredző, Magyarország örökös bajnoka nekem eleg autentikus volt, sajnos nem tudok mással szolgálni :) Ez nem magyarázkodás. Az Ön ezzel kapcsolatos kérdése viszont, az első pontjában, megintcsak személyeskedés.

    Egyetértek Önnel, hogy nem minden gazdasági kérdés, – természetesen – , de ha valamit adófizetők pénzéből akarunk finanszírozni, akkor az az (is).

    Remélem tavasszal egyik eseményükön személyesen is folytathatjuk a beszélgetést.

    Üdvözlettel: Tibor

  31. nyusziulafuben

    Nem tudom hogy Szanto ur honnan szedi ezeket a dolgokat. Nem tudom valaki hogy nem ertheti meg ezt az irast (lehet hogy ijaszatbol doktoralt), amely egyebkent marha jo, talalo. Az iras, amint mar tobben elmondtak itt ahogy olvasom, nem is az ijaszatrol szol, hanem azt teszi vilagossa hogy Magyarorszag nem mehet tovabb ezen az uton ami lenyegeben a kadar-rendszer folytatasa. Ingyen legyen minden, a diploma is, meg lovasijaszatbol is. Es csodalkozik valaki hogy ilyen gondolkodassal ilyen problemakkal kuzd az orszag. Maskepp nem is lehetne. Most eppen a gyogyszerek tamogatasat csokkentik, alig birunk megtankolni, a futest kifizetni, a nyugdijunkat most huztak le a budin, es most meg legyen egy “ilyen” ingyen diploma is legyen a mi penzunkon. Ilyen esztelenseget nem is lattam. Csodalom Frank urat a turelmeert. KI itt a tudatlan? Mert nekunk ugye miert kellene a vilagszerte elismert ember tanacsa, tudasa, mi jobban tudunk mindent. Leszakad a pofam.

  32. Egyes hozzászólásokból azt olvasom ki,hogy a lovasijászat nem csak sport,hanem lélek emelő gyakorlat.Ráadásul ősi magyar cselekvés,hungárikum.Mind ezt elfogadom és híveit buzdítom,hogy csak nyugodtan lovasíjászkodjanak akár éjjel-nappal.Gondolom az igazi éjjel már a látási viszonyok miatt is.De nevetségesnek tartom,hogy egyetemi tárgy legyen,miként neveséges,hogy a TF.-et egyetemi rangra emelték.Miért kell egy bukfencmesternek egyetemi végzettség?Lólengésből Phd-t szerezni? Nevetséges..
    Akkor már legyen egyetemi tárgy a rovásírás is.Aki ebből egyetemi végzettséget szerez minden mázaskorsó díszítését el tudja olvasni,sőt a díszkerítések kunkorjait is.
    Ilyesmiket kell támogatni,a filozófusokat meg üldözni-akár lovasijászokkal..

  33. A tévedések elkerülése végett megjegyzem,hogy a lovakat nagyon szeretem,sőt ifjabb koromban még gondoztam is.Meg volt szabva,hogy hány “sor” port kellett a szőrükből kikefélni a csánkok mosásáról nem is beszélve.Azt is tudom milyen érzés lovon ülni.Semmi bajom a lovakkal.
    De hogy egy íjász az MTA tagja legyen ez rossz álom.

  34. tibor.frank

    Mégegyszer kérek mindenkit, kedves nyusziülafüben, hogy a témát beszéljük ki, ne egymást. Az nehezebb, de előremutatóbb mint személyeskedni. Tudom hogy otthon más az internetes viták hangvétele, de mi szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy egymástól eltérő nézeteket is kultúráltan beszéljünk meg. Mint honfitársak, a hazánk érdekében. Köszönöm. FT.

  35. Szilágyi Gábor

    Tisztelt Frank Úr!
    Örülök, hogy megtaláltam ezt a blog-oldalt és magát az Amerikai Népszavát. Igyekeztem mindent elolvasni, ami Önnel kapcsolatos. A 168Óra-ban megjelent interjúkat mindig nagy figyelemmel olvastam. Nagyon tisztelem Önt.
    Várom az újabb bejegyzését, mert – gondolom – mostanság van téma elég.
    A “Lovasíjászat”-tal kapcsolatban azt mondom, hogy valóban le a kalappal a sportolók előtt (legyenek Ők kajakosok, kenusok, tornászok, lovasíjászok stb.), de az is igaz, hogy az adóforinjaink elköltése körül vannak anomáliák. Amikor 300 forintos vizitdíjat söpört el a “népharag” mi volt a helyzet a lovasíjászattal?
    Tisztelettel: Sz.G.

  36. Tisztelt Za’Kant E-manual! Abszolut egyetértek. Aki itt a lovasíjászat támadását látja, az nem érti a cikket, sem a cikkben írt jelenség ellen szólókat. Javasolt kategóriák: a magyarországi média szabályozás átalakítása, működése, veszélyei. Akkor jobban fogjuk érteni (előbb-utóbb) a dolgokat.
    Beszéljünk pl. arról, mennyire értenek egyet a fórumozók azzal, hogy az Orbán által az év értékelő beszédhez az interneten kért témajavaslatokra, kérdésekre többen azt kérdezték, hogyan lehetne az örökösen fontoskodó, intrikáló ellenzéki sajtót kiiktani?!!!!! (A sakkban, hogy más sportágról is beszéljünk, a felkiáltójel a jó lépést jelenti.)
    Mivel megszólíttattam, válaszolok. Kedves Bíró Gábor! Kérem, hogy hagyja meg nekem azt a szabadságot, hogy alkotói név, álnév, név vagy teljes név, cím, telefon, szem.ig. szám, tb szám megadása mellett “politizáljak” (Ahogy látom, azért Önnek sincs a nevén kívül más adata feltüntetve). És higgye el, ha személyesen szeretne velem vitatkozni, megadom Önnek az elérhetőségeimet.
    Sajnos bármilyen szomorú, tényleg eljött az idő, amikor az ember nem szívesen adja a nevét sem (bár a név aligha elegendő az identitáshoz) mert a hatalom és ami még rosszabb a vele egyetértők kiírták magukat a demokratikus vitapartner kategóriából. Pedig nekik is “az életüket kellene adni” azért, hogy a velük egyet nem értők elmondhassák a véleményüket.
    Ugye ismerős?

  37. Frank úr!
    Ha már Dallos Gyulát idézi, álljon itt a Mester véleménye, közvetlen forrásból:

    Kedves Kassai Mester és Tanítványai!

    2011. január 8.-án alkalmam volt arra, hogy megerősítést kapjon az a megkérdőjelezhetetlen hitvallásom, mely szerint a maradandó alkotáshoz kell egy Isten áldotta vezéregyéniség és kellenek a hűséges követői.
    A “Kassai-Szentély” szellemiségéből sugárzott – ami számomra a legimponálóbb volt – a haza szeretetre, a hitre, az alázatra, a szakmai hitelességre való céltudatos nevelés.
    Kárpát-medence és a világ számtalan tájékáról verbúválódott lovasíjászok egyetlen tagján sem volt “azonosító szám”, mégis mindannyiukról tudni lehetett, hogy ők a Kassai lovasíjász csapat tagjai, kiknek mozdulatai, arcvonásai, szemük ragyogása, és állandó kapcsolattartása a Mesterével – megérintő volt. A bemutatás nem csak arról győzött meg, hogy helye van a lovasíjászatnak a felsőoktatásban és a Magyar Lovas Szövetség szakágai között, hanem ezt felülírva, olyan magasszintű erkölcsi és testi nevelést valósított meg, amely irányultságnak, szellemiségnek nemzetünk egészét is át kellene ölelni.
    A csapat és az egyének munkáját figyelve a hit, az erő, a fény, és a fegyelem motiválta szent akarat volt a meghatározó. A lovasíjász előbb inkább szégyenébe, mint nem fizikai végelgyengülésébe halt volna bele egy sikertelen feladat végrehajtásánál.
    A záró kép oly megérintő volt – a csodálatos zenével és a magyar zászlóval bemutatott alakzattal, hogy a megilletődés könnycseppjei még csillogóbbá tették tekintetemet, érdeklődésemet, miközben felsejlettek bennem Arany János szavai: “Bár csak én is, én is köztetek lehetnék!”
    Kedves Lajos Barátom! Adjon az Isten a további céljaid eléréséhez jó egészséget, mert a többit Te és tanítványaid hozzá teszitek!
    Őszinte nagyrabecsüléssel:

    Dallos Gyula
    mesteredző

  38. áááá :) :) :)
    Moldova jut róla eszembe, csak most pontatlanul idézem “…nagy hatású érveket sorakoztattam fel a levelek rovásírással való megcímzése mellett, mivel a posta “újonnan” beszerzett gépei csak ezt tudják feldolgozni…”

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék