ماذا يعني لعب القمار في الحلم http://www.majorpower.fi/?node=Under-The-Sea-kolikkopelit&92e=a8 Under The Sea kolikkopelit http://forum-dl21.de/?art=%D9%81%D8%AA%D8%AD%D8%A9-%D9%84%D8%B5&52c=87 فتحة لص http://katriinalankinen.com/?art=The-osbournes-hedelm%C3%A4pelit-netiss%C3%A4&4a0=19 The osbournes hedelmäpelit netissä كنز الأزتيك فتحة التقدمية

Az előadás nagy része a múlt ostorozásából állt, részletesen előadva az elmúlt nyolc év ‘bűneit’, felvázolva, miért is van szükség kiigazításokra és szerkezeti átalakításokra. Hármas célt vázolt fel, az adósság csökkentését, az adósság növekedési okainak kiiktatását szerkezeti átalakításokkal, és a gazdaság lendületbe hozását.

Az intézkedésekre fókuszált előadás az év közepére ígért jelentős új törvényeket: csökkentik a miniszterek szabadságát, a rezsiköltségek befagyasztásával, a közmunkarendszerrel, az új rokkantnyugdíj-rendszerrel és a gyógyszer-finanszírozással kapcsolatban új szabályokat vezetnek be. Felülvizsgálják a táppénz rendszerét, az év végéig kialakul a nyugdíjrendszer, egy éven belül megalakul egy nemzeti közlekedési holding, amelyben a MÁV-ot összevonják más közlekedési vállalatokkal. Befagyasztják a párttámogatási rendszert, és bevezetik az elektronikus útdíj rendszert. Az államadósságot a ciklus végére 65-70% közöttire csökkentik, a Széll Kálmán tervben pedig hét szektorban jelentettek be szerkezeti átalakításokat. Ezzel jövőre 550, az utána következő két évben évente 900 milliárd forinttal javítanak az egyenlegen. Becslések szerint a csomaggal 4-6%-os növekedést érhetnek el, és háromszázezer új álláshely jöhet létre.

Egy ilyen csomag, részletes elemzést igényelne, amit ilyenkor sok-sok fórumon szoktak elvégezni a bejelentést követő napokban, hetekben. Itt azonban — ismételten — alig hangzott el konkrétum. Így elemzést adni, vitatkozni csak a kevéske bejelentett tényről, illetve a Fidesz-frakció üléséről tegnap kiszivárogtatott vélt intézkedésekről lehet.

Először is már a csomag bemutatása is érdekes volt. Már csak azért is, mert a miniszterelnök — bár kétségkívül az ő csomagjáról van szó — két vezető miniszterével, a gazdasági miniszterrel és a miniszterelnök-helyettessel mutattatta be. Valószínűleg Orbán így akarja távol tartani magát a kétségkívül széleskörű vitától, és így akarja elérni, hogy ne Orbán-, hanem Matolcsy-csomagként vonuljon be ez a reform- és megszigorítás-özön a köztudatba. Az előadás után Orbán kisebb nagyvállalkozói körrel elvonult további kiscsoportos foglalkozásra.

A csomag mérete impozáns, jövőre 550, a következő két évben évente 900 milliárd forint. Tehát összességében, kerekítve 2350 milliárd forint, vagyis nagyjából 11 milliárd dollár, majd 9 milliárd Euro, a GDP arányában kifejezve 8% körüli összeg. Ez, legalábbis első ránézésre, elegendő kell, hogy legyen az ország elveszett piaci bizalmának visszaszerzésére, sőt, hosszabb távon a piacok megnyugtatására is. Csökkentheti azonban az értékét az, hogy a csomag negyede az elvett magánnyugdíj államosításából jön össze (nem pedig reformokból), valamint az, hogy a konkrétumok hiánya megint azt a látszatot keltheti, hogy — tíz hónap után — Orbánéknak még mindig nincs konkrét, kidogozott tervük az ország helyzetének a kezelésére.

Az mindenképpen dicséretes, ha Orbán, kihasználva elsöprő többségét a törvényhozásban és az önkormányzatoknál is, bár nagyon megkésve, de belevág egy nagyvonalú reformfolyamatba. Az ellenzék mindig is mondta, most már — nem úgy, mint korábban — nincs kire kenni a késlekedést, csak rajtuk múlik a cselekvés. Annak iránya és nagysága is.

A nagy kérdés, hogy a sok politikailag és gazdaságilag is igencsak visszás manőverezés, botrányos EU-bemutatkozás után ezt a csomagot is ugyanolyan toleranciával fogadja-e az ország lakossága. Valószínűleg ezért is használják a kis adagokban adagolás módszerét. Eddig azt mondtuk, hogy a lakosság érzékenysége a demokrácia alapértékei iránt igen kicsi, mert az emberek főleg azzal vannak elfoglalva, hogy a megélhetésüket biztosítsák. Vagyis a pénz beszél, a kutya ugat.

Hát most már igencsak pénzről van szó, az újkori magyar történelem legnagyobb pénzátcsoportosításairól, megszorításokról a javából. Márpedig Orbán váltig állította, egészen a legutóbbi időkig, jóformán minden beszédében, hogy nem lesz szó megszorításokról. Természetesen ez a mai előadáson is elhangzott.

A piac régóta várja, hogy a csomagon belül mi lesz a kiadáscsökkentés és a bevételnövelés aránya, és milyen területeken, ill. milyen forrásokból, valamint milyen módszerekkel biztosítja ezt a kormány. Ezek a tényezők mind fontosak a piac megítélésében. A mai bejelentés szerint a terv 80%-ban kiadáscsökkentésből, és ötödrészben bevétel-növekedésből jön össze.

Hogy ezeknek az átalakításoknak mennyi lesz a hosszú távú reform-értéke, az csak később derül ki, és a piacok szereplői is később fogják feldolgozni, hogy szerintük a papíron elfogadható csomag mennyire megvalósítható.

Az ördög a részletekben rejlik, nézzük hát, hogyan is állunk, már amennyit tudni illetve vélni lehet.

A csomag állítólag majd rendelkezik egy 250 milliárdos tartalékalap létrehozásáról. Erre azért van szükség, mert az idei évre tervezett megszorítások nem valószínű, hogy önmagukban (a nyugdíjpénztári pénzek nélkül) is garantálnák a beígért 3%-os hiányt, hogy így az ország kikerülhessen a túlzott deficit-eljárás alól (2004 óta van ebben a kategóriában az ország). Úgy látszik, ez a reformcsomag szerves részét képezi (bár definíció szerint semmi köze a reform fogalmához).

Szerintem azonban elképzelhető, hogy a most csak vázlatosan beharangozott megszorítások már az idén is hozhatnak annyi eredményt, hogy nem kell majd felhasználni a tartalékalapnak a teljes összegét. Részleteket azonban nem tudni.

Nézzünk néhány szektort, mit lehet tudni, sejteni:

A felsőoktatás

A miniszter elmondta, hogy a mérnökképzés és a természettudományos képzés elmaradt a társadalom igényeitől, „tehát az oktatáspolitikában is komoly fordulatra van szükség”. Amit sejteni lehet, hogy csökkenteni fogják a felvehetők számát, de ezen belül növelik majd a fent említett területek a hallgatóinak számát. Az elhangzottakból semmilyen komoly reformintézkedés nem rajzolódik ki.

Nyugdíjrendszer, a rokkantsági ellátás és foglalkoztatás

A foglalkoztatás-politika alapeleme a kereslet élénkítése. A magánszektorban, amely alapvetően a munkahelyeket hivatott teremteni, csak akkor vesznek fel új munkaerőt, ha az hozzáadott értéket tud létrehozni, és ez a létrehozott többletérték haszonnal értékesíthető. Ez valahogy nem látszik a kormány politikájából, erről szó sem esett az előadásban, mármint, hogy hogyan tudnák a keresletet bővíteni. (Hangoztatott céljuk a belsőfogyasztás élénkítése, de erre sem adnak módszert.  A belső kereslet bővítése egyébként eddig sohasem tudta jelentősen élénkíteni a gazdaságot, a külső élénkítés meg nem tőlünk függ, hanem elsősorban Németországtól.) Általánosságban hangzott el a 4-6 százalékos növekedés, és az ezzel ‘járó’ háromszázezer új munkahely.

A tegnap kiszivárgott hírek szerint három év alatt nagyjából 300 milliárddal csökkentenék a nyugdíj célú kiadásokat. Ha tényleg komolyan gondolta Orbán korábbi kijelentéseit, miszerint a költségvetés kivonul a nyugdíjak finanszírozásából (csak annyit költhetünk nyugdíjra, amennyi a járulékokból bejön), akkor ez igen nagy problémát okozhat. Ha a foglalkoztatás nem fut fel a várt szintre, akkor ez jelentős mértékű nyugdíjcsökkenést is okozhat.

Egy esetleges foglalkoztatási reform körvonalai is kiszivárogtak, amely szerint ettől több mint 600 milliárd többletbevételt várnak. Ennek ellenőrzése számolgatásokat igényel, de ez a summa (ami a munkanélküli segélyek csökkenéséből, illetve az új munkások többletadójából állna össze) túlzottan optimista várakozásnak tartható. Olyan hírek is napvilágot láttak, amelyek szerint a munkanélküli segélyt a mostani kilencről három hónapra szorítanák le, és a Hírszerző tegnap azt is jelentette, hogy a tankötelezettséget is levinnék 15 évre.

A foglalkoztatáson belül a kormány nagy hangsúlyt helyezne a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására. Először is a számukat jelentősen csökkenteni szeretné. A ma rokkantnyugdíjon lévő 730 ezer enbernek nagyjából a fele még munkaképes korú. Vélhetően a kormány szeretné a jelenleg erre fordított 2% feletti GDP-arányos támogatást legalább a szlovák szintre levinni (ami kb. 150 milliárdos megtakarítást eredményezne). A munkaképes korú rokkantak közül igen kevesen dolgoznak (10% körül, figyelmen kívül hagyva a feketén alkalmazottakat). A kormány ezt szeretné lényegesen közelíteni az EU átlagához, amely szint ennek több mint duplája.

Kérdés persze, hogy ha a teljes munkaerőpiac stagnál, és nagy munkanélküliséggel küszködik, hogyan lehetséges ez, még akkor is, ha növekvő támogatást és aktívabb közreműködést ígér a kormány. A rokkantak foglalkoztatásához ugyanis igen sok helyen az elemi feltételek sincsenek meg. Jelenleg az is gyakran előforduló jelenség, hogy a támogatások elnyeréséért papíron alkalmazzák a csökkent munkaképességűeket, de a valóságban nem, vagy alig kerül sor tényleges alkalmazásukra.  Ezt a fekete-piaci szegmenset igen nehéz lesz felszámolni.

Ha csökkentik az iskolakötelezettségi kort, akkor az is jelentős számú képzetlen munkakeresőt zúdíthat az országra. A munkanélküli ellátás időtartamának csökkentése is nyilván ebben az irányban hat.

Az adminisztráció csökkentése

Mint megszokhattuk, ez a szándék megint csak konkrétumok nélkül hangzott el a mai előadásban. Természetesen ez igen kívánatos lenne a mai őrületes bürokrácia ismeretében, de ha valahol akkor itt tényleg a részletekben rejlik az ördög. Az adminisztráció-csökkentés elbocsátásokkal, átmenetileg növekvő munkanélküliséggel, és az egyébként viszonylag nyugalmas állami szféra felbolydulásával jár. Igen nehezen összeegyeztethető pl. a barátságos állam felvázolt víziójával, legalábbis a reform idejére.

Önkormányzatok, államigazgatás

Erről sem hangzott el sok konkrétum, de annyi kiszivárgott (Orbán többször szót váltott Kósával meg Pokornival ez ügyben), hogy az oktatásügyet és az egészségügyet ki akarják venni az önkormányzatok kezéből, és további központosítást hajtanának végre. Ezért is várták a mai bejelentésre Navracsics miniszterelnök-helyettest is.

Ilyen terveket sem részleteztek azonban. Így maradt a már Siófokról kiszivárgott információ, miszerint minden olyan területet elvennének az önkormányzatoktól, amelyek nem kimondottan az üzemeltetésükkel kapcsolatosak. Így a kultúrán, a sporton és a járdaépítésen kívül nem sok feladat, és persze csak az ennek megfelelő kevés pénz maradna az önkormányzatoknál.

Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a világban jelenleg több mint száz országban folyik ilyen vagy olyan decentralizációs program. A decentralizáció elve az, ha feladatokat és a vele járó forrásokat, vagy a forrás beszerzésének a jogát (adózást) a nemzeti kormány szintje alá delegálják, pl. önkormányzatoknak. Ezt mindenhol a demokratikus világban úgy tekintik, mint a demokrácia alapját: A helyi demokrácia a demokrácia alapja. A helyi kormányzat sokkal inkább tisztában van a helyi szükségletekkel, és elvileg könnyebben is áttekinthető, a pénzek könnyebben ellenőrizhetőek, mintha egy központi elosztórendszerből érkeznének. Ezt a szocializmus gyakorlata is alátámasztja.

Ezért a világban elterjedt a “szubszidiarizmus” (subsidiarity) elve, amely azt mondja ki, hogy minden feladatot a lehető legalacsonyabb olyan kormányzati szintre kell delegálni, ahol az maradéktalanul és hatékonyan ellátható.

A decentralizációs törekvéseknek teljességgel ellentmond a mostani magyarországi folyamat, a központosítás. Egyes lapok és fórumok már arról cikkeztek tegnap, hogy van-e Orbánnak elég rokona, mivel ezekre szükség lenne, ha majd minden iskolaigazgatót ő fog kinevezni. Ez persze abszurd, de az irány érthető.

Nem csoda, ha ezekkel olyan polgármesterek, mint Kósa vagy Pokorni, nem értenek egyet.

Az adórendszer

Az egykulcsos adó bevezetése után (amely további 500 milliárdos lyukat ütött a költségvetésen, és tovább rontotta szegények helyzetét) további változások voltak várhatóak, de erről sem sok szó esett a mai bejelentésen.

Marad a 19% adó a nagyvállalatoknak, és hogy a harmadik évben is teljes összegű lesz az ideiglenes bankadó. Elektronikus útdíj is lesz, de ennek összegéről sem beszélt a miniszter – nem mintha ezek bármiféle stratégiai vagy reform-értékű intézkedéssel érnének fel.

Érdekes az ún. Hamburger-adó bevezetése. Nem mintha itt ismernénk részleteket, azon kívül, hogy akik eljátsszák az egészségügyi tőkéjüket, azoknak hozzá kell járulni a többletkiadásokhoz. Már a kiszivárogtatott hírek hatására is számítgatásokba kezdtek a szakmai szervezetek, és úgy saccolták, (a Gyorskiszolgáló Éttermek Egyesülete), hogy ha tíz forint különadó kerül termékenként kivetésre, akkor az kb. 4%-os áremelkedést jelent, és nekik évente kb. 1 milliárd többlet-adót. Viszont az átlagos felnőtt állítólag csak napi 30 „hamburger-kalóriában” részesül, így az kétezer kalóriás fogyasztást feltételezve 1,5%-nak felel meg. Becslésük szerint a különadó miatt 0,4%-kal csökkenhet a fogyasztás, ami elenyésző, alig kifejezhető, ötezred százalékos kalória-csökkenésnek felel meg egy átlagember esetében.

Emiatt aligha érdemes különadót bevezetni (ráadásul ezt a kalóriát is könnyen pótolhatják más ételből). Így nyugodtan mondhatjuk, hogy a valódi indíték nem az egészségért való aggodalom, hanem a bevétel.

Ezzel kapcsolatban, mint megírtuk, ez nem egy olcsó és főleg nem hatékony adó, drága a bevezetése, az adminisztrációja, ráadásul könnyen kijátszható, legalábbis más országokban ez a tapasztalat az ilyen jellegű adókkal. Nyugodtan kijelenthető az is, ha az egészség iránti aggodalom lenne a kormány mozgatórugója, akkor nem engedélyezték volna a legalább annyi potenciális kárral járó pálinkafőzést.

Az édességiparban egyébként, ha a csokoládéktól a szaloncukorig mindent megadóztatnának, az Édességgyártók Szövetségének számításai szerint nekik 7%-os áremelkedést jelentene az adó, és 7 milliárdos adóterhet. Ők kevesebb, mint 10%-os forgalom-csökkenéssel számolnak, ami az átlagember kalória-bevitelében napi 5 kalóriát jelent.

Szétnéztem kanadai és más nyugati weboldalakon, mi az ezzel kapcsolatos politika. Persze az elhízás mindenhol igen nagy probléma, főleg az USA-ban és Angliában, ahol minden negyedik ember kórosan elhízott.

Angliában — több más helyen is — azt javasolják, hogy a rossz zsírokban (trans-fat) gazdag ételeket adóztassák, de ezt egyelőre azzal vetették el, hogy az áremelkedés a legszegényebbeket sújtaná legjobban. És ez otthon sem lesz másképp.

Másik javaslata a legtöbb szakembernek a testgyakorlás fellendítése, ami nyilvánvaló, de ugye tudjuk, hogy egészséges életmóddal nem (vagy igen hosszú távon) lehet csak a költségvetés helyzetén javítani.

Tehát itt sem lettünk okosabbak, de számítgatni, elemezgetni lehet.

A közösségi közlekedés

Erről sem sok hangzott el ma. Tudjuk, hogy egy nagyvállalatot hoznak létre, egy holdingot, a MÁV és pár más közlekedési vállalat részvételével. Kérdés például, hogyan fogják az országos vállalatok működését összehozni a városi közlekedéssel, például a BKV-val.

A terv szerint állítólag 160 milliárddal fordítanának kevesebbet tömegközlekedésre. Emlékszünk, itt Bajnai is próbálkozott, eredmény nélkül, így ez is elég kérdés lehet. Különféle, közlekedéssel kapcsolatos adók, pl. a már említett elektronikus díjbeszedés illetve egy esetleges dugódíj nem hoz sokat házhoz, ráadásul az ilyen bevételeket illene visszaforgatni a közlekedésbe, pl. zöld tervekbe, a tömegközeledés ösztönzésére stb.

Gyógyszerkassza

A változatosság kedvéért erről sem tudni sokat, kivéve hogy majd kidolgozzák. Tegnap kiszivárogtatott hírek szerint évente átlagosan több mint 100 milliárdos megszorítást tartalmaznak a számítások. Ez elkerülhetetlenül a gyógyszerárak emelkedéséhez vezet, amellett ellehetetlenítheti a magyar gyógyszergyártást.

Hogy az arányokat érzékeltessük, a gyógyszertári kassza jelenleg kb. 350 milliárdos. Ha ebből 100 milliárdot kiveszünk, ez elviselhetetlen terheket róhat az emberekre. Hogy még tágabb környezetben nézzük az arányokat, az is igaz viszont, hogy az OECD egészségügyi kiadásainak 17% gyógyszerköltség, míg Magyarországon ez az arány csaknem a duplája.

Tehát a csökkentés eszerint indokolt — a különbség persze az, hogy Magyarországon már így sincs a szegények kezében szabadon elkölthető jövedelem (elmegy a rezsire, a szűk megélhetésre, sokszor még arra sem elég) -, de egy ilyen ‘húzás’ a legelesettebbeket, a szegény betegeket sújthatja a legjobban.

E területen nyilván még sok lobbizás és alkudozás lesz, de ez mindenképpen aggasztó és valós veszély.

Államadósság

A legtöbbet erről beszéltek a mai előadáson (bejelentésnek nem is lehet igazán nevezni, inkább a ‘nesze semmi, fogd meg jól’ jellemző rá). Megint elhangzott, hogy Gyurcsány a hibás (tudjuk, már megjegyeztük), és itt kivételesen adatok is elhangzottak. (Milyen abszurd, egy reform-csomag bejelentésén kivételesen számokat hallunk!).  Nevezetesen, hogy a nyugdíjak einstandolásából befolyt pénz kétharmadát a tartozás csökkentésére fordítja a kormány.  Így az adósság leszorítható talán nem sokkal 70% fölé.  (Ha az egész összeget erre használná a kormány talán a 60%-os maastrichti határt is elérhetné. A piac, sajnos, azt nézi rossz szemmel, hogy az összeg egyharmadát folyó kiadásokra használják fel.)

Matolcsy nagy bölcsen bejelentette, hogy ezt az összeget arra is felhasználhatták volna, hogy 4-5 éven keresztül a meglevő lyukakat tömködik be, de ez ’felelőtlen’ lett volna. (Igen, a piacok keményen büntették volna).  Egyelőre az látszik, hogy a terv szerint (a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapon keresztül) jövőre 90 milliárddal, az utána következő két évben pedig évente 220 milliárddal fog hozzájárulni a költségvetéshez ez a bevétel.

Az államadósság csökkentése tényleg elsőrendű és nemes feladat, és az is igaz, hogy eleve nem lett volna szabad hagyni, hogy elszálljon.  Az, hogy a felelőtlen költekezéshez mindkét fél hozzájárult, köztudottan igaz.  Az azonban, hogy ezt a jövő nyugdíjaira félretett pénzből hozzuk össze, kétségessé teszi ennek a hosszú távú értékét, főleg annak tudatában, hogy ennek egy jó része folyó kiadásokra megy el. Ugyanis ha a fent említett három számot összeadjuk, (90+220+220), és ehhez még hozzávesszük azt a több mint 500 milliárdot, amit az idén használ fel ebből a költségvetés, akkor látjuk, hogy az eredetileg hosszú távú megtakarításokból legalább ezermilliárd megy el folyó ügyekre.

Összefoglaló

Összesítve tehát, nem sokat tudtunk meg, és tovább találgathatunk.  Valószínű, hogy a titokzatos és adagolós módszer mögött politikai szándék húzódik meg, én arra tippelnék, hogy a kormány nem akarja egyszerre bunkóval fejbe vágni az embereket egy ekkora bejelentéssel.  Így júliusig majd szépen jönnek a hírek, amikor — persze nem megszorításként — finoman lehet adagolni a ‘kiigazításokat’.

Az látszik, hogy megint a legrászorultabbak járnak rosszul.  Mert igaz az a sokak által megfogalmazott bölcs mondás, hogy a gazdagokat tönkretéve nem lehet a szegények hasznára lenni (Abraham Lincoln), de az is biztos igaz, hogy a kisemmizettek további nyomorgatásával se lehet egy országot felemelni.

Országos szinten is látszik, hogy a leghátrányosabb térségekben élők (félmilliónyian) járnak megint rosszul, ott, ahol már régen nincs munka, és most már esetleg segély se lesz.

A Fidesz már Siófokon kifejtette, hogy a 2008-as szociális népszavazás alapvetően meghatározza a mozgásterüket. Ez a lényeg.  Tehát a tandíj és a vizitdíj típusú intézkedések szóba se jöhetnek — pedig ezekre lenne a legnagyobb szükség, mint általában az érdekeltség-alapú reformokra. Így, ahogy várható volt, egy csomó adminisztratív — és nem érdekeltség-alapú — intézkedést látunk.

Hogy mire lenne szükség, azt már a fent említett írásokban is elemeztem.

Elsősorban előkészítő műhelymunkára és széleskörű egyeztetésekre, konzultációkra, valamint őszinte tájékoztatásra.

A fent felsorolt intézkedések többnyire nem alapvető reformok, legtöbbje egyszerű kiigazítás vagy megszorítás. Ezek közül sok teljesen ellentmond az eddigi ígérgetéseknek, hogy a lakosság nem lesz megszorongatva. Például, valaki elmagyarázhatná, hogyan lehet a gyógyszerpénztárból kivenni a mai költségvetés majd egyharmadát anélkül, hogy drasztikus áremelkedések lennének, vagy a gyógyszergyárak dőlnének be.

Mindenképpen a reformoknak arra kellene irányulniuk, hogy a sokat emlegetett 50%-os állami elosztást csökkentse, közelebb vigye a kívánatos 40%-os szinthez. A mostani intézkedések közül több éppen ez ellen hat.  Én mindenképpen egy átfogó önkormányzati reformmal kezdtem volna — jó, tudom, elfogult vagyok, ezen a területen dolgoztunk az elmúlt húsz évben a legtöbbet.  A megyei önkormányzatoknak, melyek tartalom nélkül csak ‘úgy vannak’ — mi értelmük van?  És mennyibe kerülnek?  Vagy a 3200 önkormányzat általában?  És a főváros, amely a rendszerváltás óta vajúdik az őrületes szerkezetével?

Ezek az intézkedések elsősorban pénztologatással (transzfer-kiadásokkal) érnek el eredményt, az intézményi rendszer rég megérett átalakítására nem fókuszálnak. Itt kellene faragni, ezeket karcsúsítani, és ezek finanszírozását ésszerűbbé tenni.

A mostani intézkedések, ahogy látjuk és sejtjük azokat, nem segítik a versenyképességet, mert ehhez elsősorban kisebb jövedelem-elvonásra lenne szükség. Rá kellene jönnünk, hogy — nyersanyag és tartalékok híján — az ország egyedüli esélye az, hogy a globális — ezen belül is persze az európai — folyamatokhoz igazodjon, és ahhoz próbáljon illeszkedni. Méghozzá úgy, hogy a lehető legtöbbet tudjon ahhoz hozzájárulni. Azt kellene elérnünk, hogy minél vonzóbbak legyünk a tőke számára.  Ehhez kiszámíthatóság, világos programok (nem lózungok) kellenek, és alacsony jövedelem-elvonás. A már megtermelt profit itthoni újbóli beforgatását is ösztönözni kellene. Kis országként, belső fogyasztásra alapozva biztosan nem lesz fenntartható akármilyen kormányzati beavatkozás következménye.

Ezekről a beígért intézkedésektől így  — főleg, mert alig tudunk róluk valami konkrétumot — egyelőre csak remélni lehet, hogy mégis jó eredményt hoznak, és megindul a fejlődés, mindenki hasznára.

No comments

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék