Nemrégiben egy itteni (kanadai) interjú során a riporter meglepődött, amikor azt mondtam, hogy nálunk otthon utálják a gazdagokat. Nem értette, miért. Mondtam neki: hát, mert sokan lopva szerezték meg a vagyonukat, munka nélkül, egyik napról a másikra lettek milliárdosok, és ez érthetően nem tetszik a népnek. Persze sokan kiváló üzletemberek és semmi közük ezekhez a homályos vagy fekete ügyletekhez, de a közvélemény nagyjából így tartja, ha tetszik, ha nem.

A riporter ezt nem értette, hiszen itt Kanadában a gazadagok többé-kevésbé példaképek, olyan értelemben, hogy a fiatalok tudják, ha keményen tanulnak és dolgoznak, ők is sokra vihetik.

Hát, mit mondjak, eléggé nyilvánvaló, hogy ez otthon nem annyira igaz. Otthon nem az lesz elsősorban gazdag, aki maga az angyali tisztaság. Az pedig, hogy a privatizáció ebben a folyamatban és megítélésben hatalmas szerepet játszott, nagymértékben magyarázza az embereknek a „gengszterváltás”-ból történt kiábrándultságát.

Aztán ott vannak a politikusok. Az otthoni politikusok és kormányok régen elhíresültek arról, hogy lopnak, ami hol igaz volt, hol nem, de ez a felfogás tartja magát. Nem meglepő, ha látjuk, hány politikus és más bizalmi helyzetben lévő került börtönbe visszaélésért, lopásért, vesztegetésért stb. És ez csak a jéghegy csúcsa. Nem beszélve arról, hogy mostanában csak az egyik oldal embereit ítélgetik el, mintha a másik oldalon csupa Grál lovag lenne.

Az még csak hagyján, ha milliárdosok lépnek a politikai porondra, és úgy osztják az észt. Ha viszont a frissen végzettek egyből a parlamentbe kerülnek, aztán valahogy a politikusi fizetésük révén hirtelen ők is milliárdosok lesznek, na, igazából ez veri ki a biztosítékot. Hogyan szedtek ezek össze több száz hektárnyi földet, több tucat fővárosi ingatlant és így tovább…, mikor egyébként egy percet sem dolgoztak a politikán kívül. Soha egy fillér GDP-t meg nem termeltek, kizárólag az adófizetők pénzét költötték.  Nem vállalkoztak, nem rizikóztak. 

(Olyanokat nem is engednék a politika közelébe, akinek soha nem volt normális munkahelye. Nem csak a fentiek miatt. Aki soha nem járt dolgozni, aki soha nem viselt felelősséget, aki soha nem félt attól, hogy a főnöke kirúgja, az felelősen politizálni sem tudhat. Legfeljebb ígérgetni, hülyíteni tud. Azt meg mindenki tud.)

Ez a húsz éve élő jelenség persze nem állt meg a politikusoknál. Sőt, a korrupció nemcsak az üzletembereknél lett általános, a vesztegetés, a haszonszerzés nem éppen legális módja már a társadalom szinte valamennyi rétegét átitatja.

Gondolom, azon az alapon: ha nekik lehet, nekünk miért ne! A cucilizmusból örököltük, nem volt nehéz nem elfelejteni. Akkoriban minden kétkezi munkásnak gyári szerszámai voltak otthon, és azzal szerelte a csővezetéket meg a kocsiját, minden tanár és irodai dolgozó családja munkahelyi írószerszámmal írt.

Nos az, hogy ez a cucilista rendszer nem változott, érthető ugyan, de nem menti fel a mai proletárságot attól, hogy ők is hasonlóan okai annak, ami ma ebben az országban folyik, mint a sokkal kisebb, de nagy tételekben lopó felsőbb osztályok.

Sok kicsi sokra megy.

Persze, a politikusok felelőssége, hogy rögtön a gengszterváltás után nem magyarázták el a népnek, hogy emberek, mostantól vége az állam bácsi kifosztásának, mert mostantól kezdve mi magunk vagyunk az állam bácsi. Eddig az állami pénz senkié volt, most meg hirtelen mindenkié lett. És ha ezentúl az állam bácsitól lopunk, akkor azért ugyanúgy börtön jár, mintha egymástól lopnánk. Merthogy a kettő ugyanaz. Ez nem történt meg, és így evickél az ország elég nagy része cucilista elvárásokkal egy – állítólag – EU-konform kapitalizmus kellős közepén.

Volt szerencsém egy pár napos kirándulást tenni az országban. (Nem először).

Kezdjük egy, a fővárostól jó egy órányira levő nagyvárosban. Megérkezünk, a háziak finom húslevessel kínálnak, mikor megcsörren a családi mobil. „Mindjárt jön a lányom, ne haragudjatok, de legalább találkoztok vele is” — mondja Juli néni. Majd hozzáteszi, hogy a lánya, Etelka, az iskolai étkezdében dolgozik. Minden nap „elhozhatnak” másfél kiló húst, és azt Etelka hetente kétszer „átadja”’ az anyjának. Most sürgősen beugrik, mert nincs pénze; hoz két liter olajat is, meg ráadásnak ígért egy nagy doboz tejfelt. „Kétezerért átveszem”. Meg is érkezik Etelka, a negyven körüli asszony. Utoljára akkor láttam mikor menni tanult. Puszi-puszi, adja a húst az anyjának, meg az olajat, meg a ráadást, a tejfölt. „Holnap csirke lesz”, – teszi hozzá.

A kocsi zúgásra bejön a kertből a bátyja, aki egy építőipari cégnél dolgozik, bár nincs bejelentve. Újabb puszi-puszi, óvatosan, mert kőporos. Elmondja, hogy sikerült 14 m² csempét „kapnia” a munkahelyén, ezzel most kicsempézi a házgyári lakásuk fürdőszobáját. Mivel ott nem lehet felvágni a csempét méretre, így itt vágja hátul, a kertben. „Fugát is hoztam, nehogy má’ rájuk rohadjon”.

Rohan is vissza dolgozni.

A lány közben elmagyarázza, hogy olyan kevés a fizetés, hogy csak így lehet megélni. Persze a konyhán kívülieknek is juttatnak. Hogy hogyan jut így a diákoknak, meg, hogy mi van a fejadagokkal, arra csak széttárja a kezét.

Péntek délután van. Megjön a másik fiuk, neki is van stabil munkahelye, igaz csak minimálbéren van bejelentve. Egész héten járják a megyét, építkeznek. A többletpénzt kp-ben kapja.

Hogy lesz ebből nyugdíj, Jancsi? — kérdem. Válasz helyett inkább megkínál egy házi pálinkával. „Most már lehet főzni”, mondja mosolyogva. Mi eddig sem főztünk, most sem. Tudod még a ti időtökben is a sarki zöldségestől vettük mindig, már vagy negyven éve. Csak nem dobná ki a romló gyümölcsöt? Olyan pálinkát főz belőle, hogy csak na. Mindenki tudta a környéken, mondom, már vagy négy évtizede azt isszuk. A fél városrészt ő látja el. „Jó termék, nem? A különbség, hogy eddig ez tilos volt, most meg már szabad.”

Mosolyog, nem nagy ügy.

Juli néni látja, hogy csóválom a fejem, erre félrehív: Tibikém, itt csak így lehet megélni, ne csodálkozz! Bevezet a kamrába, ahol a plafonig áll a tisztítószer, van vagy ötven seprő meg felmosó. „Mi ez, üzletet teszik nyitni?” „Dehogy drága fiam, tudod már majd húsz éve nyugdíjba mentem, takarítónő létemre csak nem fogok takarító szerszámokat meg takarító-szereket venni? De senki nem vett ám az egész utcában, amíg én dolgoztam, kérdezd meg őket, én szállítottam mindenkinek. Ők meg adtak szerszámokat, benzint, kötszereket, meg tápszert. Ki hol dolgozott. Látod, a készletem még most is tart”. „A garázs is tele volt — mondja —, majd negyvenévi szolgálat után nem csoda, csak a fiam tanult valami tűzvészvédelmet vagy tűzrendezést vagy mi a csudát, és ő mondta, hogy adjuk el onnét, mert felrobbanhat az egész ház. Így húsz év után már csak ennyi van. De nem romlik, kitart, míg mi élünk…”

Átvisznek régi ismerősökhöz a szomszédba. Eszter, a feleség meg a férje is le vannak százalékolva. Egy ital után már nyíltan megy a beszélgetés, mintha nem is telt volna el pár évtized a találkozás óta.

A feleség dolgozik, mint rokkant, a munkáltató be is jelenti, megkapja utána a támogatást. Igen ám, csakhogy százezer felett van bejelentve, annyit kap az államtól, de a dolgozó csak harmincötezret kap kézhez. „Nem baj, be se kell járnom, csak néha, mert igazából nem kell neki a munkás, csak ezt támogatják, és a többit lenyúlja… van neki vagy húsz rokkant munkása… megspórol vagy hússzor hetvenezret havonta, másfél millió, nem rossz. Tudjuk, de nekünk így is jó. Nem kell bejárni, de valamit kapunk, és a nyugdíjba beszámít”.

Meséli, hogy mikor néha megy a munkába, a férje is elkíséri. Bámulok, mint egy bolond, ezt már tényleg nem értem, de felhomályosít: tudod, Tibikém, neki van halláskárosult igazolványa, mivel cukros, azzal van leszázalékolva. És? Hát ezzel évente négyezerért ki lehet váltani a nagyothalló igazolványt, amivel ingyen lehet utazni. Tudod, vihet magával egy kísérőt is, mert egyedül nem biztonságos. Így, mikor nekem be kell mennem a városba, jön velem, mert így nekem is ingyen van. Amúgy 350 egy jegy. Közben ő elücsörög valahol, ha rossz az idő, buszocskázik le s fel. Ingyen.

Kivisznek a garázsba megmutatni egy tolókocsi-szerű motoros járgányt. Nagyon komoly. Nagy monstrum, nem semmi. Nézek rá: De hát Zolikám, te tudsz járni, minek ez neked? Elkezd káromkodni, franc az orvosba, azt mondta, hogy mint cukrosnak, felírhat egy ilyet, lefizették tízezer forinttal a dokit ezért a járgányért, de nagyon lassú, nem használják. Gyalog vagy biciklivel gyorsabb, mondja. „Csak fogja a helyet”? — kérdem. „Hát, el akarjuk adni. Elvileg 850 ezret ér, de sokan kapnak úgy mint mi, ezért tele van vele az internet, már 250 ezerért is lehet kapni.”

Tízezerért nem volt rossz vétel, mondja. Igaz az államnak 850 ezrébe került. De hát az nem a miénk, kit érdekel?

Megjöttek a fiatalok, a gyerekeik, ott laknak a szomszéd házban, menjünk át. Újabb pálinka, újabb édesség, köszönöm nem, inkább beszélgessünk. Ragaszkodik hozzá az öreg, a régi emlékekre… „Tibikém, gyere, adjunk a bioritmusnak, a q anyját neki”. Nem értem, de a felesége int, hogy már reggel óta iszogatnak, hagyjam rá, nem gond.

A fiuk gépszerelő egy állami cégnél, keveset keres, de ő az egyedüli, aki normálisan be van jelentve és kap évente egy csomó üdülési csekket, meg ételutalványt, meg egy halom más ilyen ál-pénzt, nem tudom követni. Kérdi nem veszünk-e pesti busz- és metrójegyet. Merthogy a kollégái, buszvezetők, azt kapják természetbeliként és fél áron adják. Hát jó, megyünk vissza Pestre, miért ne.

Kérdem tőle, nektek nem kell fél áron a buszjegy? Vigyorog a srác, ugyan, figyeld, ezzel a szappannal bekened a buszjegyet, és ha lepecsételteted az automatával, nincs semmi, utána simán lejön, érted? Így ni, letörlöd, mutatja. Néha az ellenőr széttépi az ellenőrzött jegyet, akkor kell új jegy, a q anyját, de általában egy-két évig elég egyetlen jegy, csak jó szappanosnak kell lennie.

Újból nyomja a pálinkát, à la sarki zöldséges, bioritmusilag.

Megjön a fiatalember felesége, aki óraleolvasó, áram- és gázmérőket olvas le. Le kell fényképezni az órát, majd a képeket bizonyítékként elküldeni a cégnek. Sokan lopják az áramot, mondja, de így is kijátsszák, hogy fotóznak mindent. Ő be van jelentve hivatalosan, de csak négy órára, 35 ezerért, a maradék pénzt, általában százezer felett, kp-ben kapja. Kérdem, hogy lehet ez egy hivatalos, állami elszámoltató cégnél, de fogalma sincs, azt mondja.

Van egy kocsijuk, de az az anyja, Eszter nevén van. Miért? Tudod, aki rokkant, annak jár kedvezmény. Pl. most sem kellett befizetnünk a súlyadót a kocsira. Így megfelezzük a hasznot. Apa nevén is van egy kocsi, a bátyámé, ugyanezért. „De hiszen nincs is jogosítványuk a szüleidnek” mondom neki. Az nem baj, de van két kocsijuk, papíron, és így jó pár ezer forintot megspórol a család.

Hát jó.

Nyugovóra térünk, zsong a fejem ettől a sok marhaságtól, ami nekik életbevágó napi szükségszerűség.

Másnap megyünk a tesvéréékhez. A testvér, Eszter fia Kálmán, szakácsként dolgozik egy étteremben. Rögtön panasszal kezdi: nem vagyok bejelentve, az a baj. A boszorka — a tulaj beceneve, a gyengébbek kedvéért — a saját fiát jelenti be, aki persze nincs sehol. „Én meg gürizek. Feketén kapok fizut, heti 38 ezret, a fia meg gyűjti a nyugdíjat, mert persze azt is fizeti a rohadék.”

Új munkahely ez neki, előtte is egy étteremben volt, csak éppen ott be volt jelentve. „Mikor megszületett az első gyerek, elmentem gyedre, persze csak papíron, mert így többet kaptunk, mintha a feleségem ment volna el.” Először nem értem, de magyarázza, neki magától értetődő. „Gyeden voltam, de nem történt semmi. Nem érted? Továbbra is ugyanúgy dolgoztam, semmi nem változott, a tulaj örült neki, mert nem kellett semmi járulékot fizetnie utánam, csak kp-ben nyomta a lóvét. Tőle kaptuk a fizut kp-ben, az államtól meg a gyed-et. A feleségem meg otthon volt a gyerekkel.” „Aztán lejárt a gyed, és kiraktak. Nem akarta a rohadék fizetni a járulékokat. Amíg feketén tudtam dolgozni, addig jó volt, papíron már nem kellettem, még minimál béren sem”.

Így most a feleség van gyes-en, ő meg más helyen dolgozik, igaz itt sincs bejelentve.

Befut a harmadik testvér, aki el sem tudja magyarázni, mivel foglalkozik, üzletel, menedzsel, marketingezik. Bejelenve nincs sehova, kp-ben kap pénzt valahonnan valamiért. Az anyja se nagyon bizakodó, mikor rákérdezek a fiára.

Odébbállunk, irány Miskolc, a szülővárosom. Rögtön szembetűnik, az óriási különbség az előző területekhez képest. Akárkivel beszélünk, látszik, itt már alig van ellopni való. Itt már mindent elvittek, amit lehetett. A nagy gyárakat leszerelték, a kohók csendben terpeszkednek a város felett, jó a levegő, nem úgy, mint gyermekkorunkban.

Elterjed a szomszédoknál, hogy itt vagyunk a városban, átjön egy volt gyerekkori barát. Üzletember, autókra szerelnek légkondit, meg teherautókra hűtőberendezéseket. Kivisz a telephelyre, négy embere van, papíron egy sem, veszteséges kezdet óta, épphogy létezik.

Éjjel-nappal dolgozik, így is alig tud kijönni. Mikor meghallja, hogy a húgoméknak lapos tévét vettünk, rögtön szörnyülködik, hogy nem neki adtuk oda az áfá-s számlát, de kéri, utólag juttassuk el hozzá. Feltétlenül. Ebédre beugrik egy másik régi barát: iskolában tanít, egy kialakulóban levő cigánytelep közepén. Igen, a híres Avas lakótelepről van szó.

Most léptették elő, egy osztályt ugrott felfelé, de így kevesebb fizetést kap, nem érti, miért. Mi pláne nem. 7 roma tanítványa volt, már három kinn van Kanadában, mondja, és kérdi, nem érdekel-e, hogy a következő hónapban Danika, a negyedik a sorban, persze ő is családostul, Kanadába készül menekültként. Mondom, nem érdekel. De ő mondja, már öt hónapja bejelentették, hogy elmennek, és most megvan a repülőjegy, hát mennek. Azt mondta, hétfőtől nem lesz itthon. De utána jönnek haza, bejelentkeznek kint segélyre, és már jönnek is vissza. A kinti rokonság majd folyósítja nekik a „lóvét”. Amíg rá nem jönnek. Merthogy közben itthon is veszik fel a segélyt, azt sem akarják elveszíteni.

A tanítónő férje, ő is régi ismerős.  Éppen elvesztette a munkáját, indoklás nélkül rúgták ki a kollegájával együtt. Műszaki kisegítők voltak mind a ketten egy iskolában, meséli. Most felvettek oda egy volt rendőrt, a polgármester barátja, kellett a hely. „Nem ért semmihez, de a dupláját keresi, mint mi ketten előtte, negyven éves gyakorlattal” — mondja.

Két gyerekük van, a fiú már nyolc éve járja a miskolci egyetemet, de közben már két éve Angliában van, mosogat. A lányuk perfekt német, kinn volt ő is, majd két évet dolgozott ott, most végre befejezi az egyetemet. A lány vőlegénye is Németben van, egy vágóhídon áll egész nap, szabdalja a dögöket.

A férj most, hogy nincs munkája, az édesapját látja el. Az öreg megzakkant, 85 éves. Egyik éjjel rátámadt a fiára álmában egy kalapáccsal. Szerencsére az első ütés nem volt végzetes, fel bírt kelni, de mivel elborította az arcát a vér, nem látott semmit. Így még három ütést kapott. Mutatja a képeket, hogy varrták össze a koponyáján a bőrt. Törött orrcsont, elferdült állkapocs.  Borzasztó.

A gond most az, hogy a rendőrség el akarja vinni az öreget, mert vádat emeltek ellene gyilkossági kísérletért. A fia, akit majdnem megölt, harcol azért, hogy ne vigyék az öregét sehová, mert akkor nekik annyi. Az öreg nyugdíja ugyanis 150 ezer forint — mondja —, ami több mint neki a 25 ezer forintos segély meg a felesége tanári fizetése együtt. Így továbbra is egy lakásban alszik a majdnem-gyilkosával. „Odateszek egy széket az ajtóhoz, így hallom, ha bejön”.  „Biztos vagy benne?” – kérdem.  Meghúzza a vállát, nincs választása, napról napra kell életben tartani a papát, különben nem tudják fizetni a rezsit. 

Már tényleg zsong a fejem, mikor kocsiba ülünk és meg sem állunk a feleségem rokonságáig, a szlovák határnál lévő Tornanádaskáig. Ilyen lepusztult falut utoljára talán Afrikában, Kamerunban láttam, de ott több élet volt.  És ott volt angol vécé. Itt potyogtató van a kert végében. 

Fantasztikus örömmel fogadnak az öregek. Kérdem, mi van itt? Mikor pár évtizede itt jártunk, nyüzsgő falusi élet volt, a földek mind művelés alatt álltak, nappal ángyom néniék kinn voltak a mezőn, este jöttek kolompokkal a tehenek, rengeteg gyümölcsfa volt, rendezett udvar. Most meg semmi nincs. Ez így van, mondja, nincs állat sem, pár kutyát kivéve. Lepusztult minden, nincs termelés, megöregedtünk, a fiatalok elmentek.

435 ház van a faluban, mondja az öregasszony (nyolcvan felé jár), abból 38, amelyik nem cigány porta. Miből élnek? Csak a nyugdíj van, mondja, meg a segély, kinek ez, kinek az. Minket nem bántanak, teszi hozzá. De a házak értéke nullával egyenlő. Kétmillióért sem lehet eladni, pedig óriási telek van hozzá. Nem veszi meg senki, a cigányok meg tudják, lassan kihalunk, és akkor szépen sorban egyenként mind az övék lesz. „Itt már nincs mit ellopni, se cigánynak se magyarnak, Tibikém”, teszi hozzá. „Nincs semmink. Megjön a nyugdíj vagy a segély, és annyi. A faluban egyedül a vasútállomás, ami üzemel és munkahelyként szolgál”,  - mondja még. Meg fenn a hegyen van egy kastély, a Hadik-kastély. Nem sokat tudnak róla, elmegyógyintézet, de az sem biztos.

Mondom, elugranánk a másik szülői faluba, a szomszédos Tornaszentjakabra. Lebeszélnek róla. „Ne szomorítsd a szívedet, édes gyermekem, hiszen emlékszel, oda még a vonat se jár, nem is járt soha. Ott már semmi nincs. Romokban áll az egész. Mi ahhoz képest egy sanzelizé vagyunk”, mondja.

Jó, akkor arról lemondunk.

Itt mindenki nyugdíjból él, senkit nem találunk, akinek munkája vagy pláne munkahelye lenne. Az egyik szomszéd dicsekszik, a néni mutatja az unoka fényképét, 6 éve él Dániában, büszkén mondja, ő támogatja a nagyszülőket mikor megteheti.  „ Bébiszitter” – mondja. A kép alapján majdnem összemosolygunk, eléggé egyértelmű kikre ’vigyázhat’ a fiatal hölgy.  Persze belénk fagy a mosoly, tragédia ez a javából.

Átmegyünk a volt megyeszékhelyre, a Szlovákiában található Torna faluba. Vagy öt km-re van innen, a határ túloldalán. Láthatóan ott is hasonló a helyzet, sőt pár percnyi kocsikázás után azon találom magam, hogy imádkozom, nehogy lerobbanjon a bérelt kocsim, és pánikszerűen húzunk vissza a magyar oldalra.

Valami szörnyű ennek a nyomornak a látványa; úgy éreztem magam, mint mikor véletlenül Harlemben lyukadtam ki első amerikai utam során ’79-ben. Akkor én voltam az egyedüli fehér ember a téren, több ezer ember között. (Persze, semmi nem történt, barátságosak voltak.) Most a lepusztult vidéken romáktól vagyunk körülvéve, a putrik előtt mocskos kisgyerekek szaladgálnak, sokan, egyre inkább a kocsi felé. Lidércnyomásként lesz úrrá rajtam az érzés, hogy akárhogy lavírozok, az egyik elémszalad. Ahogy szegény édesanyám mondaná, zabszem nem fér a seggünkbe.

Az itt lakók tudják, hogy nyugat felé menet javul a helyzet, de vagy öregek már, vagy más ok miatt nem vállalkoznak arra, hogy elmozduljanak. Így félig holtan léteznek egy majdnem holt vidéken, ahonnan már mindent elloptak, ami mozdítható.

Nyugaton még lehet mit lopni, megy is a tevékenység rendesen. Keleten már alig van valami elemelhető, a határ mellett pedig egyszerűen le van nullázva az ország.

Pestre hazafelé egész más hangulatban megyünk, mint idefelé jöttünk. Nem csoda.

Még egy helyen megállunk, szintén régi barát, elég nagy vállalkozó, ingatlanos. Alig lehet vele leülni, csöngenek a telefonok. Minden kp-ban megy, mondja, a számlákat adják-veszik megadott árért, hogy papíron is legyen valami, de az nem jelent semmit. Cigányokat is foglalkoztat, mondja, miután kérdezem, semmi baja velük. Bejelentve egyik sincs, még csak az hiányzik; hol van munka, hol nincs. Hitel sincs, megakadt minden, főleg az utóbbi évben. Recesszió, világos.

Panaszkodik ő is, a hülye tinédzser fia, az a hülye, mondja, képzeljük el, az iskolában pár gyerek tetves lett, valamelyik cigánytól (természetesen). Szerencsére az ő fia megúszta.

„Akkor a barom tanár bejelentette, hogy akinek tetűje van, az két napig nem jöhet az iskolába.” Hát ezek a marhák nem árulták már másnap a tetűket?

Árulják a tetűket!  Mivé lett a világ! Kétezer forint darabja, és persze az én fiam volt az első, aki vett. Inkább tetves lett, csak ne kelljen iskolába mennie.

„Ilyen hülye világban élünk” — mondja, „a politikusok megtanították az egész országot hazudni meg lopni”.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a cucilizmus óta nem szoktatták le a lakosságot erről. Inkább még ők mutatnak „jó példát”.

Pedig, ahogy a jó magyar mondás szól: „Ne lopj, az állam nem bírja a konkurenciát!”

21 Comments

21 Reader’s Comments

  1. Meglehetősen sötét színekkel festett kép. És ha már a festészet fogalmait használva beszélünk az írásról, akkor azt mondhatjuk, hogy a szerző a 19. században elterjedt ábrázolási eszközt alkalmazta a 21. századi Magyarország helyzetleírásához. Ez az eszköz pedig nem más, mint a realizmus. De nemcsak a festészetben, a betűk birodalmában is létezik a realista ábrázolásmód. Annak is van egy alfaja, amit kritikai realizmusnak neveznek. Ez a remek karakterrajzokat is tartalmazó írás ezzel az eszközzel élve nagyon reálisan rátapintott a mai magyar társadalom rákfenéjére.
    Negyven évig arra szocializálódtunk, hogy az állam becsapása, meglopása nem bűn. Hiszen fizetés, bér gyanánt a munkánk ellenértékének csak egy részét kapjuk meg. Ezért az állam meglopása nem egyéb, mint a még nekünk járó pénz megszerzésének eszköze. Igaz, közben nagyvonalúan figyelmen kívül hagytuk, hogy az alapvető élelmiszerekért, a ruhákért, a lakhatásunkért, a közlekedésért (és a sort lehetne még folytatni) nem annyit fizetünk, amennyit azok érnek. Vagyis ezek vásárlásakor, igénybevételekor a fizetésünk hiányzó részét kapjuk meg.
    A rendszerváltás nyomán ezek a viszonyok jelentősen módosultak. Mi viszont maradtunk a régiek. És a megszokott, bevésődött erkölcsi normáink is maradtak.
    Még sok időnek kell eltelnie addig, amíg etikai beállítottságunk alkalmazkodni fog az új viszonyokhoz.

  2. timea szabo

    Nagyon jo iras, csak elszomoritott:( Ide kell meg jo par evtized, es jo nehany pofon, hogy ez az orszag eszhez terjen..ha egyaltalan ez megtortenik valaha. Ide mar keves az egyeni jo szandek, ezert menekul el innen aki megteheti.
    Hogy eppen a fiataloknak kellene maradni es a vallukra emelve elvinni az orszagot? Hazafias szeretetbol, kotelessegbol?
    Ez mar a farkasok vilaga, beled marnak, ha hagyod magad. Es eleg baj,hogy az ember el kell menjen, hogy nyugodtan elhessen, es ho vegen is legyen kenyer az asztalan.

  3. Szenthepcia

    Amíg az állam, (egy meggondolatlan, velejéig korrupt privatizáció után ,) úgy viselkedik az állampolgáraival szemben, mint kifacsarnivaló ronggyal, nem csoda, ha az állampolgárok ellenségként kezelik az államot, és megpróbálják túlélni a mindennapokat, ahogy lehet. Felelősségteljes állampolgári magatartás csak akkor képzelhető el,ha az állam tiszteli és megbecsüli polgárait.

  4. Olah Zsuzsanna

    Amikore a tsz-ek megszuntek aranykoronaban megkaptak a tagok a vegkielegitest, amiert foldeket vehettek stb.
    Erdekes de a vezetok olyan foldeket tudtak venni, melyek par ev mulva kisajatitasra kerultek mert ott autopalya vagy bevasarlokozpont epult!!! tehat fillerekert jutottak rengetek /allami, kozos foldterulethez/ ami aztan horibilis osszeget hozott amikor elkezdtek az epitkezeseket azokon a teruleteken.
    Az en ismerosom nagyon szegeny volt, de miutan megszunt a tsz, kb. 6 evre ra milliomos lett!
    ez is pelda a fent leirtak melle
    /es sajnos en is vittem haza a tollakat, ceruzakat amikor a fiam iskolakat kezdett, szegyen de igaz/

  5. Husz János Puszita

    A társadalom egy rendszer. Olyan nincs, hogy a nép jó, a vezetők rosszak. Olyan sincs, hogy a nép rossz, a vezetők jók. A mindenkori vezetőink pontosan olyanok, amilyeneket megválasztottunk magunknak.

  6. Ez igy van H János. Kimondtad az igazat.

  7. Félelmetesen igaz.
    Így leírva látni iszonyatosan megrázó.
    Nem tudok most többet hozzáfűzni.
    Azon gondolkodom, hogy a személyek valósak-e. Mindenesetre nagyon hiteles.
    Üdv. Gábor

  8. Tisztelt Frank Úr!
    Csak azért írtam, hogy “a személyek valósak-e”, mert ezek az “életképek” az ország bármely pontján születhettek volna.
    A totális lopás valóban nagyon jellemző. Kezdő szakemberként még a “cucilizmusban” (1974) olyan állami vállaltnál dolgoztam, ahol nagyszerüen lehetett látni a “mindenkinek onnan kell megélni, ahol dolgozik” c. népijátékot.
    A céges traktoros fusiban elszaladt megszántani a kiskertet, de nem csak az övét, hanem a haverokét is – keresett egy nap annyit, mint a cégnél 2 hét alatt.
    Anyagok, szolgáltatások, munkaerő olyan szápen és szabadon áramlott, hogy az EU onnan vette a hitvallását. Voltak olyan “szálló-mondatok, hogy pl.: ” na ha ennek, vagy annak vissza kellene hoznia, amit innen elvitt, akkor lehet, hogy nem maradna a feje felett egy kisszobánnyi ház sem” stb.
    Lehetne sorolni a “totalis lopasys” c. betegség eredetét.
    Ez a mentalitás maradt meg és sajnos azt látom, hogy bizony kissé “átöröklődött” a fiatalabb generációra is. A “mit hogyan lehetne lenyúlni”, “hogyan lehetne elkerülni ezt, vagy azt – adó, járulék stb…”, a mai aktívak hitvallása ma is (tisztelet a számos kivételnek – természetesen).
    Nem tudom, hogy mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez a szemlélet, ez a hozzáállás kikopjon – de legalább minimalizálódjon.
    Generációk múltán lehetséges szerintem, de csak akkor, ha hiteles vezetői lesznek az országnak.
    Csak akkor, ha nem azt érzik az emberek, hogy “ti nem számítotok”, “a ti véleményetek nem érdekes”, “csak aza tuti, amit én mondok”, stb.
    A diktatura mindig kitermeli a “csendes ellenzéket” – az emberek (elnyomottak) megtalálják, hogy hogyan tartsanak be a diktátoroknak. (“na erre varrjál gombot diktátorkám”, stb.)
    Üdv.
    Gábor

  9. Sajnos ez a helyzet, de mi a megoldás.Tudjuk,hogy a fejétől bűzlik a hal,ezért Valószínűleg mindannyian elnézőek vagyunk az egész társadalommal szemben.Afféle kurucos magatartás ez amire talán sokan büszkék is.Ezt fémjelzi a Lázár János általi megnyilatkozás aki nélkülözve minden szerénységet a mérhetetlen munkabírásának,szorgalmának tudja be kiváló anyagi helyzetét.Vajon a sokaság akik szintén szorgalmasak a maguk területén ők miért vegetálnak.Netán elcsúsznak valamilyen szabály szegésen a büntetés nem marad el,ami persze jogos de védettség kivétel senki számára ne legyen. Talán ez segítene közelebb kerülni a tisztességhez.

  10. A cikk elején némi hitetlenkedés illetve találgatás olvasható. Én is ismerem ezt a vidéket, amit Tibor leírt, hisz ott születtem és nőttem fel. Pályámat 1973-ban kezdtem. Akkor tőlem senki meg nem kérdezte, hogy csekélyke jövedelmemből mire is szeretnék adót vagy mit fizetni. Akkor a befolyt adókból befizetésekből viszonylag “könnyű” helyzetbe volt az akkori hatalom. Miért is? Hisz lényegesebben több volt a munkavállaló mint a nyugdíjjas. Az akkori öreg szakik mindig azt mondták: “Fiam ebből építik fel az országot!” Ez így rendben is volt (mondjuk). Aztán ugorva az időbe jött az 1988-1990 és azt azt követő időszak, vagyis a “privatizáció!! Vagyis aki akkor ott volt a TŰZ mellett az az akkori állami tulajdont (a befizetett járulékokból felépített országot) fillérekért “megvásárolták”. Vagyis kilopták az állami vagyont, vagyis a befizetett járulékokból beruházott dolgokat hazatolták tajecskán. Na innen a hírtelen megszaporodott milliomosi kör. Innen a sok milliomos és inenn a sok munkanélküli és szegény. Kevés olyan vidék van kerek-e országban ahol ekkora a visszafejlődés és az ipari és személyi leépülés. Sok értelmes és okos ember vész oda Borsod megyébe, ott ahol a szocializmus és a nehéz ipar fellegvára volt valaha, ahová öntötték az állam pénzét, mondván politikai okokból és még ki tudja kinek az akaratára. Én sajnos későn 44 évesen zarándokoltam el és mégis ennyi idő távlatában is elszorul a szívem mikor ilyen cikket olvasok szűkebb hazámról Miskolcról!!?? És hogyan tovább, mi lesz veletek MIskolciakkal??????

  11. Marx Károly

    Tudom már rosszul kezdem, de bocsássatok meg a nick névért Én még itthon vagyok, mindazonáltal nem bírom megállni, hogy e sorokhoz hozzá ne szóljak. Egy kicsit a cikkhez: Az amit a cucualizmus idejéből ír nagyjából valóban fedi az igazságot, azonban ez az igazság csak fél igazság. Fél igazság azért, mert megfeledkezik arról a tényről, hogy az itt ismertetett másodlagos elosztás nem az EMBEREK eredendő gonoszságának okán jött létre, hanem a hiány gazdaság realitásának alapján született. Azt pedig lássuk be őszintén, hogy a Magyar hiánygazdaság legfőbb oka nem a magyar ipar tehetetlensége, nem a magyar cucualizmus ostobasága volt, hanem a Magyar gazdaságot sújtó nyugati embargó. Azaz az ország nem a szabadpiacon kereskedett, hanem ott és úgy ahogyan tudott. Ki ezért a felelős.hogyan jutottunk idáig? Nos ez aztán az igazi Magyar átok! Gondoljatok csak bele egy kicsit (az egyszerűség kedvéért a hülyeségig letisztított ) történelmünkbe. Sajnos hazánk legnagyobb átka, hazánk a világban egyedül állóan elvetemült elitje. Rendben, már is lehet gyalázni de azért gondoljatok bele a következőkbe: a világon szinte nálunk volt a legtovább rabszolga tartás – 1848 ig az ősiség törvényéig a jobbágy röghöz kötött rabszolga volt. Mi is lett az ilyen módon megszerzett ingyen munka eredménye? A magyar nemesség ezt a vagyon nyugatra vitte és a szó szoros értelmében elmulatta, felélte (finoman fogalmazva elkurvázta). Majd ez az igen tehetséges Magyar elit az első világháború sikerekén elvesztegette az ország két harmadát. Persze azért amikor a káoszt egy csapat proli igyekezett felszámolni, a kommunizmustól való félelmében, komoly nyugati segítséggel visszaszerezte a vagyon szabad eltékozlásának jogát . Nem sokkal, később ez a “nagyon felelősség teljesen gondolkodó” elit némi kis megszerezhető vagyonka reményében gondolkodás nélkül (elsőként a világban) bevezette a numerus clausust, majd a sikeren felbuzdulva közel 500.000 magyart a vágóhídra hajtott. Mivel azonban fél munka nem munka, gyorsan szövetségre lépett a nácizmussal és Ukrajnában sikerrel feláldozta a második magyar hadsereget. Mikor ez a mutatvány is bedőlt, nem sikerült megszerezni a jó kis erdélyi, felvidéki, délvidéki birtokokat, akkor kiadta a jelszót az utolsó csepp vérünkig kitartunk, ami persze csak a kis katonákra vonatkozott, hisz a Magyar elit a Szovjet front megérkezésekor már sehol sem volt. Szálasi és bölcs vezérkara hónuk alá kapták a Magyar arany készletet (arany vonat) és a vér- ontást meg nem várva menekülőre fogta a dolgot. Az eredmény azt mutatja, hogy az elszánt ellenállás elrendelése csupán azt a célt szolgálta, hogy legyen elég idő az arannyal, a lével megpattanni. És már is elérkeztünk a gengszter váltáshoz, amikor is ez a talpig becsületes elitünk a gazdasági bajok megoldását abban látta, ha a magyar ipart, mezőgazdaságot akár olyan áron is, hogy az megszűnik létezni, magáévá teszi, tette is! Így aztán a gengszter váltás eredménye képpen néhány ember megszerzett néhány száz milliócskát, megsemmisítve ezzel olyan néhány száz milliárdot érő ipart, terméket mint pl. a Magyar mezőgazdaság, a világhírű élelmiszer ipar, a magyar ipar pl. Ikarusz, Videoton, csak, hogy említsek néhány európai mértékkel mérve is nagy és sikeres céget. Tehát ez a közgazdaságilag oly pallérozott elit a bajok megoldását abban látta és akként tette, hogy megszerezte és megsemmisítette a TÁRSADALMI tulajdonban lévő Magyar termelő eszközöket. az az 45 évnyi viszonylagos jólét után mára megteremtette a 2 millió éhező, munkanélküli, nyomorgó országát. Nos, itt leszűrhetitek a tanulságot, ez itt egy komcsi, igen de a radikális fajtából, én bizony ezt az elitet már bőven érettnek látom a vasvillára hányáshoz.

  12. Sok igazság van abban amit Marx Károly ír, de történelmünkből átugrott egy jelentős időszakot, amit ma aljas propoganda céljából kommuizmusnak neveznek. Abban az időszakban éltem le életem nagy részét, és én is nosztalgiával emlékszem rá. Akkor mindenkinek volt munkahelye, mindenki megkapta a havi fizetését. Aki becsületesen dolgozott, annak megbecsülés is jutott. Minden termelőeszköz, és az infrastruktúra állami tulajdonban volt, és az állam korlátozta a nagy jövedelmek, a nagy vagyonok keletkezését. Formálisan egyenlőség volt. Igaz, hogy ekkor jött létre a nemzeti kis lopás rendszere: a jelszó az volt hogy minden a miénk. Ebben a nagy egyenlőségben aztán elveszett az anyagi érdekeltség, jól dolgozni csak otthon vagy a fusiban kellett.
    Egyébként is szinte minden ingyen volt. Egészségügy, üdülés, tanulás, szakképzés, szórakozás. Ami pedig ingyen van, az nem is jelent semmit.
    Közben pedig a gazdaság a nagy érdektelenségben csúszott szépen lefelé. A termelékenység a béka feneke alá esett. A jövedelmek ennek megfelelően elmaradtak. megkezdődött a “bezzeg nyugaton”. Ott keresnek a melósok. Mi pedig a munkahelyen csak dolgozgattunk. Aztán jött a gengszterváltás. Amink még volt, azt elkárpótoltuk majd elprivatizáltuk. Aki jókor jó helyen volt miliárdos is lehetett. Átalakult a gazdaság. A tőke állami kézből magánkézbe került. És jött a munkanélküliség. A tőkés nem foglalkoztat felesleges munkaerőt, és kell a tartalékhadsereg, hogy az épen dolgozót a munkanélkülivel sakkban lehessen tartani. eddig az állam gondoskodott a szakképzésről, a tőkés erre nem fordított a profitból, igy a magyar munkaerő elértéktelenedett. Jöttek a multik, hozták a korszerű termelőeszközöket, és viszik a profitot. Volt magsszinvonalú mezőgazdaságunk, ez konkurrenciát jelentett e nyugatnak, ezért felvásárolták a feldolgozóipart és tönkretették a mezőgazdaságot. Közben a politikusaink nem az ország dolgaival voltak elfoglalava, hanem a hatalomért való harccal, így elmulasztották a szükséges reformokat, aztán a kapitalizmus törvényeinek megfelelően jött a gazdasági válság, ami az egykor poitikai gazdaságot tanult, de Marx Károlyt nem olvasó műveletlen politikusainkat. meglepte, és most itt állunk bénán, lessük a sült galambot, és már nincs mit elopni, legfeljebbaz igazán profi nagy rablóknak.
    Reform és változtatás továbbra sincs, csak lejátszódott egy fülkeellenforradalom, Hatalomra juttattunk egy despotikus hatalmat építő bandát, ami szépen visszakormányoz bennünket ahova valók vagyunk. a tizenkilencedik századba. ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART!

  13. És akkor még Ózdon és környékén nem is volt a cikk írója.

  14. Marx Károly véleményeddel mélyen egyetértek, Megérett a politikai elitünk régen arra, hogy vasvillára hányjuk. De velük együtt, azokat is, akik őket pénzelik, akik a háttérből osztogatnak és fosztogatnak. Ők az igazi bűnösök. A pártok pénztárnokai, a bankvezérek, a valódi fehérgalléros maffiózók. Azok, akiknek nem számít a haza sorsa. Sem régen, sem most, sem soha.

  15. nyusziulafuben

    Nagggyon jo az iras, talalo, pontos, megrazo. Megmerevedtem az olvasakor, mint a wincseszterem! En is jartam azon a lakotelepen, lattam hogy a liftbe beleszartak. Egyik baratom szerint Szerencs vagy Tokaj kornyeke se kulonb, ott is ez a helyzet. Az is megrazo hogy ezt kulfoldrol igy latja valaki. Csak, ugye, mit csinaljunk? Le kene lepni.

  16. Marx Károly

    Kedves “nyusziülafüben” Ezzel a lelépés dologgal én is így vagyok. Fiatal koromban, de még 10 – 15 évvel ezelőtt is, úgy éltem itt, hogy bottal sem lehetett volna kiverni az országból, ma azonban (néhány éve már) olyan mehetnékem van, hogy majd bele őrülök, mennék, de 50 felett, lakással ingóságokkal, bajokkal a hátam mögött ez már bizony nem megy. Azon dolgozom, hogy eladjam az ingatlant és ingóságot de a gazdaságot sikerült úgy rendben tenni, hogy ez a projekt ma teljességgel reménytelennek tűnik. Tudjátok azt gondolom, hogy fiatalságunkat leéltük boldog tudatlanságban, sosem gondoltuk, hogy 30 – 40 évnyi munka után a mindennapjainkban pont olyan alap problémákkal (mit eszünk, miből fizetjük a rezsit, a hitelt, hol- mit dolgozunk stb.) fogunk küzdeni mint 20 évesen és pont úgy mint a Gyerekeink — szomorú. Sajnos én magam is csak manapság értem meg mik is azok a dolgok amiket szüleim, nagyszüleim – rendszerváltásokkal, világháborúkkal a hátuk mögött mondogattak. Anyukám sokszor mondta: Fiam vigyázz mert tol vonással rendezik az életünket — ma már értem. Fiatalon jókat mulattunk és nem is értettük mit is takart az az állandóan emlegetett Társadalmi tulajdon – és a társadalmi tulajdon védelme. Most már érted – értjük?
    A cikk nyomán ezért ragadtam “tollat” ha ez az írás nem politikai tartalommal, hanem csak jópofa anekdotaként jelent volna meg azt mondanám milyen igaz. De ma már (azóta sok mindent megértve) azt kell mondjam, hogy igen a jelenségek amiket megírt az igaz de a lényeg nélkül csak fél igazság olyan aminek megértése nélkül félrevezetjük magunkat és leginkább félre vezetjük a fiataljainkat. Miről is van szó? Nos Ez a jelenség, hogy a gyárból, munkahelyről ki ki vitte amihez hozzáfért ez azért korántsem a nemzeti együtt lopás rendszere hanem a hiánygazdaság – kényszerű – másodlagos elosztási rendszere volt. Mert azért itt azt is el kell mondani, hogy valóban a melós vitte a hatos csavart, a titkárnő a füzetet tollat, de a melósnak a titkárnőnek sosem jutott eszébe ellopni az eszterga gépet, az írógépet mert az eszköz lopás már átlépte volna volna a társai, nem elsősorban a hatalom, hanem a kollégák ERKÖLCSI tűrőképességének határát és olyat kapott volna, hogy még az unokája is megemlegette volna. Ezzel szemben a rendszerváltás nagy “vívmánya” az lett, hogy nem néhány csavart hanem a gyárat a földet lopták a termelő eszközeinket lopták el! Manapság nagy divat azt hangoztatni hogy a cucualizmusban mindenki lopott, hol ott a nyers igazság az csupán az, hogy a nemzetközi (értsd a nyugati) kereskedelmi bojkott nyomán fellépő hiányban az “Zemberek” megpróbálták fogyasztási igényüket (társadalmilag elfogadott erkölcsi határok között) ügyeskedések, kapcsolatok igénybevételével kielégíteni. Azért csak gondoljátok végig az akkori kedvezményezettek (általunk nagyon sérelmezve) Tudtak maguknak autó, lakás, nyaraló kiutalást szerezni HA MEGFIZETTÉK EZEN JAVAK AKKORI, TÖRVÉNYES ÁRÁT ! (Sok esetben törvényes felárral együtt) Azért gondoljatok csak bele az a Cinege HM. miniszter aki az általa miniszterként használt villáiról híresült el, egy egyszerű panelban halt meg – nem vitte el a villákat. Grósz a rendszer váltó miniszter elnök vidéki kis tanyáján (nem összelopott palotájában) halt meg. Kádár hagyatékából alig sikerült 1990-ben 1 nyomorult millácskát kiárulni, se villa, se autó se semmi. Horn Gyulának miniszter elnökként sikerült egy normális méretű családi házra szert tennie amiért már akkor meg rángatták. Ezzel szemben pl: OV 2 hetes lánykája kiugrott a pólyából és elrohant megvásárolni fél Tokaj hegyalját., a szegénysége okán kollégiumban nevelkedett OV családja ma bánya tulajdonos, mezőgazdasági területek – nagybirtokok, ingatlanok tulajdonosa. A pápai MSZMP pártbizottság érdemes dolgozójának Kövér elvtársnak a családja ma az ország egyik leggazdagabb családja (ennek ugyan semmi köze a politikához). Az egyszerű kis osztályvezetőként az OTP ben dolgozó Csányi úr ma az egész OTP-t birtokolja (Ti emlékeztek rá, hogy pénzért megvette volna) –Folytassam? Szerintem Ti is tudjátok folytatni. De akkor most igazából, melyik rendszer is, a nemzeti együtt lopás rendszere!?

  17. Kedves Frank Tibor!
    Nem tagadom az Ön által folytonosan cucilizmusnak titulált rendszer valóban nem volt szocializmus, de azt ön sem tagadhatja, hogy jóval szociálisabb volt a jelenlenlegi “megváltott” rendszerhez képest. (A cucilizmus szó néhai nagy humorista színészünk Benedek Tibor-tól származik, aki a Zacsek megmondja jelenetben egy kissé “reakciós” alakot játszik és a rendszert “szocilizmusnak” nevezi. A cucilizmust már csak a szájhagyomány alakította át.)
    No de e megváltott rendszerben, amiban ma élünk kb úgy vagyunk, mint amikor az eretnek, akit épp a máglyára visznek és odaszól a fő-inkvizitornak: “még szerencse, hogy már meg vagyunk váltva, mi lenne, ha nem lennénk?” Abban a bizonyos “cucilizmusban” a LÉTBIZTONSÁG nem csak fogalom volt. Munkád volt (köteleztek is rá), ergo ennivalód is volt, és fedél volt a fejed fölött, s mindezt nem veszthetted el, törvény védteA felgyorsult urbanizáció hatalmas lakótelepeket hozott létre, igaz nem esztétikus, de lakható, wc-vel és fürdőszobával ellátott beton parkettás összkomfortos lakásokkal. Én annak előtte VII.keületi bérkaszárnyában laktam szoba, konyha fürdőszoba óne, WC a folyosó végén összesen 5 fülke (2 családnak 1 fülke) újságpapírral… Ezt a komfortot honnan is örökölte a nép, hát bizony a kapitalizmusból. József Attila a megmondhatója, hogy mit jelentett akkor – mai kifejezéssel élve – közép, vagy alsó rétegnek (roletárnak) számítani.
    Az ún. szocializmusban minden közösnek számított, amit sokan, nagyon sokan úgy értelmeztek, hogy tehát akkor viszem haza, amikor akarom. megfelelő ellenőrzés hiánya a rendszer hibája volt, még akkor is, ha sokan azt is soknak, sőt a meglévőt diktatúrának tartották. Vágyakozva tekintettek a nyugati határokon túlra, ahol szabadság jegyében lehetett tüntetni, rendszert szidni, kiabálni, stb. Csak egyet nem lehetett abban a demokráciában, úgy fegyelmezetlenkedni, sumákolkni, lopni, csalni a vállalaton belül. Azért hatékony a tőkés gazdaságon alapuló demokratikus berendezkedés – már amelyik normálisan működik – mert a vállalaton belül vasfegyelem uralkodik, míg azon kívül szabad, liberális, alkotmányos szellem hat és működik.
    El kell ismerni, hogy az a létbiztonság amit a szoci adott sokba került -nemzetközi hitel stb- de amig a rendszer élt biztonságot nyújtott, azonban amikor a nem központi irányítás vette át a kormánykereket a régi beidegződések – lásd a cikk – továbbélése mellett lehetetlen volt az életszínvonal, és a szociális háló fenntartása. Munkaadóglopása nem csak bűncselekmény, de öngyilkosság is az egyén szempontjából…

  18. Röviden agyrémnek nevezhető a cikk. A valóságtartalmát nem vitatom. Azonban ne feledkezzünk meg a becsületes emberekről sem. Vannak körülöttem szép számban. Ők nem látszanak. Olyanok, mint az asszony munkája, ha nem végzi el a házimunkát csak akkor látszik.
    Nehéz becsületesnek maradni, mert a példa hat. Nemcsak a gyerekeinkre hat a rossz társaság, hanem a felnőttekre is.
    Igen az átkosban is volt lopás, de nem ilyen szemérmetlenül, s nem ilyen mértékben.
    A magyar politikus eladná a saját anyját, majd visszalízingelné. Ezt nemrég kabaréban hallottam, de a cikk éppen erről szól, hogy valóság.
    Jelenleg az egyik politikai oldal fekete bárányait csukják börtönbe, aztán ha leáldozik a fidesz csillaga, akkor majd őket fogják ráncigálni.
    Örülök, hogy végre elmozdult az ország a következmények nélküliségből. 21 éve bárhogy becsaphattak, meglophattak a vezetőink, nem járt érte büntetés.
    Hogy mennyire nem állt meg a korrupció a politikusoknál arról sokat tudnék írni. Pl.13 évi társasházi közös képviselőségem ideje alatt többször ajánlottak fel különbözó százalékot, ha ő kapja meg a munkát.
    Szerintem az elmúlt 21 év alatt a kiskamaszkor sem érte el az ország demokrácia ügyben. A demokráciába nem fér bele a Nemzeti Együttlopás Rendszere.

  19. nyusziulafuben

    Kedves Lisa! Kezetcsokolom mi az agyrem ha a ‘ valosagtartalmat nem vitatja’? Az hogy igy elunk? Ja, hacsak az nem… Tetszett ma hallgatni a hireket? (Vagy akarmelyik nap). Egy oreg hazaspart lekaszaboltak Szikszon, brutalis gyilkossag. Valahol a a borsodi hatarszelen elfogtak par uzsorakamatost, akik ebbol eltek, rettegesben tartottak falvakat, raadasul par embert talaltak naluk akiket rabszolgakent tartottak, moslekkal etettek oket meg kutyaeledellel. Tisza-akarmin megalakult a csendorseg… Ez az agyrem, szerintem, a valosag… Persze, vannak jo emberek, mink, akik szenvedunk. Ezen nincs mit vitatkozni, talan a megoldason kellene. Ahhoz meg az elso lepes a valosag elfogadasa. Ezt meg kivaloan tukrozi a cikk, szamomra megrazoan.

  20. Sok kicsi sokra megy! Aki nem állt be ebbe a nemzeti hagyomány (tolvaj-játék)ba, az lemaradt anyagilag + a megbízhatatlanság (=zsarolhatatlanság) miatt kisodródott. Igen,kimaradtam sorra nagyprojektekből,mert nem szerették a megvesztegethetetlen munkatársakat…”Túl szigorú vagy!” vetette szememre a minisztériumi főosztályvezetőm a90-es évek közepén. Idős Síklaky István professzor kétségbe esve agitálta a 3.utas rendszerváltást a 90-es évekig. MINDHIÁBA! Eygszerűen nem értettük az intelmeit! Élveztük a szabadságot és megbíztunk az ellenzéki kerekasztal “lovagjaiban”. Ma – a Kossuth Rádióban nyilatkozó – Síklaky fia pedig a gazdasági fellendüléstől várja a demokrácia megerősödését,holott anno a papa és most Frank Tibor is fordítva gondolja. Persze ifjú Síklaki István is azt vallja, úgy tűnik a tűrhetetlenség határán talán lesz változás… Hja, ezt a rendszerváltást nem mi csináltuk -mert ezt egyik Nagytestvér sem tűrte volna – hanem kaptuk! Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a csernobili atomfelhő nem Skandinávia felé indul el, hanem a szoclágeren belűl marad, akkor vezíreinknek ma is kisebb mutyikkal kellene beérniük – de a “szar átfolyt” a kerítésen, azaz veszélyeztetni kezdte a gazdag nyugatot is! Ebből a felismerésből előre menekülvén,bölcs vezíreink megegyeztek a túltermelési válságban fuldokolni kezdő nyugattal: hogy mi leállítjuk keleten az elavult technológiákat +elfogyasztjuk a nyugati nagytestvér felhalmozását a nyugattól kapott privatizációs fillérekből!!! A fejlett világ tehát kétszeresen kaszált a mi kiszolgáltatottságunkon és butaságunkon. Végjáték: ma már mindkét oldal szarban van,mivel Ázsia vette át szép csendben és biztosan a hatalmat…

  21. Drotos Imre

    A hozzászólások arra kényszerítenek, hogy idézzem az általam nagyon tisztelt
    néhai Hofi Gézát. Aki igy fogalmazott : ” ne Őt szidd, hanem aki kinevezte ”
    Tényleg ki vagy kik juttatták hatalomra a FIDESZ – KDNP- frakcióval támogatott kormányt ? Kik intézték úgy a dolgot, hogy a Parlamentben 2/3- os többsége van ? Holvannak az érdekvédelmi szervezetek, akik nem egyenként , hanem
    összehangolt demostrációt szerveznek ? Holvan a GÖRDÜLŐ sztrájkot szervezö Gaskó István, és a gyerekeket kirendelő (már a nevét sem tudom) nő!
    Az idő az e l l e n z é k n e k dolgozik ezt kellene tudomásul venni !

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék