http://www.ktcgroup.fi/?art=Dungeons-and-Dragons-Crystal-Caverns-hedelm%C3%A4pelit-netiss%C3%A4&7d4=b3 Dungeons and Dragons Crystal Caverns hedelmäpelit netissä لعب القمار في المنام ابن سيرين http://www.samleisure.co.uk/?art=Casino-Noir-bonus Casino-Noir-bonus لعبة قمار ماكينات http://musiikkiaruovesi.fi/?art=Devils-Delight-hedelm%C3%A4pelit-netiss%C3%A4&6bb=79 Devils Delight hedelmäpelit netissä

A dolgok jelenlegi állása szerint azonban egyre inkább úgy néz ki, hogy igen.

Itt rögtön sokan közbevághatnak, hogy ebben, amit idáig ez a társaság művelt, mi a rendszer? Hogyan lehet rendszernek nevezni a kapkodást, a rögtönzést, az összevisszaságot.

Csakhogy rendszeren nem a rendet, hanem a módszert kell érteni, a latin systēma-t, az embereknek az intézményekhez, a kormányhoz kötődő viszonyát, amelyet balról jobbra, a kommunizmustól a fasizmusig szokás leírni. A hatalom kérdéseit, a kormány viszonyát az emberekhez és a gazdasághoz.

A Horthy-rendszer király nélküli alkotmányos királyság volt, a Kádár-rendszer valódi népképviselet nélküli alkotmányos népköztársaság. Az Orbán-rendszer jelenlegi iránya a demokratikus alkotmányos köztársaságból mutat az antidemokratikus tákolmányos monarchia felé. Lehet, hogy „ország” leszünk, jelzők nélkül. Magyarország jelenleg még köztársaság, de lehet akár királyság is – királlyal vagy anélkül.

A Horthy-rendszer negyed évszázadig tartott, a Kádár-rendszer több mint három évtizedig. Ha lesz Orbán-rendszer, meddig fog tartani?

Annak alapján, hogy alig egy év alatt mi minden történt az országban, bátran lehet mondani: igen, lesz, és szándékai szerint igen hosszú időszakra fog berendezkedni.

Az tisztán látható, hogy mind a Horthy-, mind a Kádár-korszakra is jellemző autoritatív rendszer épül. A Horthy-rendszerben szokásos volt például, hogy a törvényjavaslatokat a kormány előzetesen bemutassa Horthynak. Előzetesen, a vita előtt. Ma ezen könnyedén átlépnek, csekély kivételtől eltekintve jóformán vita sincs. Egyéni beadványokkal elintézik, hiszen olyan zsenik ülnek a parlamentben, akik a vonaton kisujjal megírnak egy több száz oldalas médiatörvényt. Tehát nem az történik, hogy a parlament bead valamit a nagyméltóságúnak a vita előtt, hanem itt a főméltóság rendeli meg a törvényt, amit aztán már nem is követ vita. E téren alig egy év alatt sikerült leköröznünk a Horthy-rendszert. Igaz, most nem a kormányzó (az elnök), hanem a miniszterelnök van a középpontban.

Persze Bethlen később inkább reprezentatív szerepet adott a kormányzónak. Ma Magyarországon ilyen ellensúly nincs.

Maga az államelnök jelentette be kinevezésekor, hogy a kormány motorja lesz. Azóta már azt is tudjuk, hogy a kormány Golyóstolla is… az újkori helyesírás szabályai szerint Gojostola. Harlidevizson meghalytássú Gojostola.

A most megalkotott Tákolmány igen könnyen lehetővé teszi az országgyűlés feloszlatását (például költségvetési esetekben). Horthynak is megvolt ez a joga. 1933-ban hoztak egy törvényt az országgyűlés korlátlan időre történő elnapolásának jogáról. Négy évvel később pedig elvették az országgyűlésnek azt a jogát, hogy alkotmánysértés esetén a kormányzót felelősségre vonhassa. Ezt a formulát, amely az erős köztársasági elnöki rendszert vagy akár az alkotmányos király hatalmát idézi, persze kül- és belpolitikai okokkal, legfőképpen a szélsőjobboldali veszéllyel indokolták. Előtte a kommunisták töltötték be az ügyeletes mumus szerepét, tegyük hozzá: sokszor jogosan. És kísérlet történt a dinasztiaalapításra is. Ki tudja, hogyan alakul a történelem, ha az 1942 elején kormányzóhelyettesnek „választott” Horthy István fél évvel később nem szenved repülőgép-balesetet. Dinasztiaalapításról ma még korai lenne beszélni, de a második vonalban jól látható a családi és baráti alapon szervezett állás- és pozícióosztogatás, s ezen a téren már messze túlszárnyaltuk a régi időket.

A Horthy-rendszerben a miniszterelnököt is a kormányzó nevezte ki, sőt, a minisztereket is. Most úgy áll a helyzet, hogy a miniszterelnök rendelkezik hasonló hatalommal, ő nevezi ki a főnökét, a köztársasági elnököt (elvileg, mert, ugye jelöli, csuklóból lazán, a tengerparti nyugágyból, nyaralás közben, írásban), no meg alattvalóit, a minisztereket is. A Kádár-rendszer alatt ezek – a parlamenti viták, a kinevezések stb. – mind-mind látszatcselekvések voltak, kollektív, előre meghozott döntéseket „legitimáltak”. Mindennaposak voltak azok a demagóg dumák, melyeket ma is hallhatunk, például most a tákolmányozási folyamat során az össznépi konzultációról, roma asszonyok és gyermekek hirtelen felindulásból elkövetett ingyenes nyaraltatásáról. Tudtuk akkor is, tudjuk ma is, hogy ezek közönséges propagandafogások, olyan maszlagok, amelyeket komolyabb érdekeltségi viszonyban egyszerűen kiröhögnének. Például, ha az iskolai ebédosztásnál a tanár azt mondaná: fiam, ma nem kapsz ebédet, mert az osztály nagyobbik része erre szavazott. Ki fogadná ezt el?

Persze a tákolmányozási procedúra egészen más. Az nem érdekel senkit. Hiszen pusztán egy alkotmányról van szó, amit nem olvas senki, eddig sem tudtuk, mi van benne, ezután sem érdekes.

A Kádár-rendszer alapja a munkáshatalom, a proletárdiktatúra hangoztatása volt, a többség uralma a társadalom egésze felett. A kialakulóban lévő Orbán-rendszer is ezt vallja, kezdve „a nép nem lehet ellenzékben” lózungtól. Hiszen ebből egyenesen adódik, hogy ha nem minket választottak meg, akkor nem a nép van hatalmon, hanem egy hazaáruló banda. Mihelyt átvesszük a kormányzást, akkor a nép lesz hatalmon, és ezt a néphatalmat nem adhatjuk fel soha. Ezért bevezetjük az egypólusú hatalmi rendszert, hogy így a felesleges vitákat megszüntessük. Kádárék is ezt csinálták, de legalább a nevükön nevezték a dolgokat: proletárdiktatúra. Nem proletár-demokráciának hívták, bár a népi demokrácia mint fogalom elég jól meghonosodott a diktatúra szótárában. A krumplileves az krumplileves volt. Most meg a mákostésztáról bemagyarázzák, hogy az tulajdonképpen gulyásleves.

Különbség a Horthy-érához képest az, hogy a most alakuló rendszer szabad választásokon (igaz, végtelen populizmusra és így sok hazugságra építve) győzött. Az azonban, hogy innen nincs visszaút, azonos mindkettőben. Ebből a szempontból mindegy, hogyan jött létre, szabad választással vagy közönséges csalással, a lényeg, hogy a visszaút lehetőségét elveszik az emberektől. És ezt a tényt az a szlogen támasztja alá, hogy most a nép van hatalmon, s minden változtatás a néphatalmat csorbítja. Kádártól is hallottuk eleget: aki erre a többségi hatalomra, vagyis a nép hatalmára tör, az áruló. A nép árulója.

A Horthy-rendszer erőteljes antikommunista világban, később a szélsőjobbal is hadakozva jött létre, bár maga sem panaszkodhat ezirányú elkötelezettségeit illetően. A Kádár-rendszert egy külső nagyhatalom (pontosabban a nagyhatalmak megállapodása) kényszerítette ránk, ezt a tényt sokan találták, és fogják a jövőben is enyhítő körülménynek találni. Örök vita tárgya lesz, hogy Kádár elnyomó gazember volt-e, vagy csak tudta, ha nem táncol a moszkvai urak tűrőképességének mezsgyéjén, akkor nála rosszabb diktátort ültetnek a nyakunkra. Látta a Ceausescu-rendszert, tudta, hogy nem volt ennivaló Lengyelországban, hogy milyen diktatúra volt a cseheknél. Látta, hogy Bulgária a tizenhatodik szovjet köztársaság akart lenni. Látta az NDK besúgórendszerét. Vagyis lehet mondani, hogy elment addig a határig, ameddig a külső megszálló hatalom megengedte. Megteremtette a gulyáskommunizmust.

Ez persze egyáltalán nem magyarázza és nem menti az ’56 utáni vérengzéseket, kivégzéseket, de a konszolidáció időszakát sem. Megjegyzem, én azt a konszolidált demagógiát sem bírtam, és mindenünket kockára téve, családostól disszidáltunk. Mindezt azért említem, nehogy bárki azt a következtetést vonja le a fent olvasottakból, hogy nosztalgiám van a Kádár-rendszer iránt.

Nincsen.

Hazug, embernyúzó, a magyar népet rabláncon tartó, mindent egy idegen hatalomnak alárendelő rendszer volt, még ha a mezsgyén táncolás következtében sokaknak gondoskodást, tűrhető életet és biztonságot teremtett is. Igaz, a 80-as években ez már csak külföldi pénzből ment.

Az Orbán-rendszer legfőbb bűne, hogy az autokratikus hatalmat bármiféle külső nyomás nélkül, sőt, annak ellenére építi ki. Ez olyan történelmi bűn, amelyet nem lehet majd úgy mérlegelni, mint Kádár manőverezéseit. Az Orbán-rendszer, ha elítélik, ezért lesz elítélendőbb még a Kádár-rendszernél is. Amikor majd Orbán koponyáját lopják ki a temetőből ferde jellemű gazemberek, nemcsak a fél nemzet fog kuncogni, hanem az egész.

Brüsszelt hasonlítgatni Moszkvával olyan hazug demagógia, amelyet nem is lehet értelmezni, még kevésbé értékelni. Tudniillik az, hogy a két rendszer közös vonása – a többség hatalma – egyáltalán összehasonlítható legyen, ahhoz azzal kellene kezdenünk, hogy az EU-ba való belépést a népszavazáson – ha jól emlékszem – a magyar lakosság több mint 80 százaléka támogatta, 45 százalék feletti részvétel mellett.

Akkor most milyen többség hatalmáról beszélünk? A lakosság egyharmadával megválasztott kétharmadról, vagy a 45% által óriási többséggel megszavazott EU-tagságról? Amikor ez a 83% az EU mellett adta le a voksát, akkor vajon nem arra szavaztak-e, hogy hazánkban egy, az EU alaptörvényeivel konform magyar jogrendszert akarnak? Hiszen az EU-t nem akkor találták ki, amikor beléptünk, az már megvolt. Az EU-ra szavazott a 45%  83%-a, azaz 37%. A Fideszre szavazott tavaly a 64% 53%-a, tehát 34%.

Miért lehet most, vagy nyolc év után feltételezni, hogy a magyar lakosság akkor nem arra szavazott, hogy nekünk olyan szabad, konszenzusra épülő alkotmányunk legyen, amely egy európai országtól elvárható?! Vagy olyan médiatörvényünk legyen, ami a 21. századi Európába, nem pedig a majd’ száz évvel ezelőtti Horthy-rendszerbe illik?

Itt meg is állok, mert az összehasonlítás akár még sértő is lehet a Horthy-rendszerre nézve. A majd’ száz évvel ezelőtti magyar sajtó ugyanis rendkívül sokszínű volt. A harmincas években például több mint ezer politikai újság volt az országban úgy, hogy a vidéki városokban is volt legalább két helyi lap. A történetírás szerint a húszas években csak egy lapot tiltottak be véglegesen, a Világ című (polgári) újságot. Időszakosan több újsággal is megtörtént ez; például Az Újság nevű (liberális) lapot több mint egy hónapra tiltották be, mert egyfolytában a fehérterrorról cikkezett, úgy, hogy közben a gyilkosságokat illetően Horthyra is terhelő bizonyítékokat szolgáltatott. A Népszavát rendszeresen üldözték, a húszas években több évig nem volt szabad az utcán árulni, az újságírók több éves börtönt és több ezer pengős pénzbüntetést kaptak. Meglátjuk, mit hoz a híres médiatörvény a 21. századi Európa kellős közepén.

Az, hogy a Kádár-rendszerben nem volt meg a parlamenti váltógazdálkodás lehetősége, nyilvánvaló. Nem is kellene leírni, hiszen egypártrendszer volt, diktatúra. De azt talán minden kutató elismeri, hogy a központi hatalom mindenhatósága, a sajtószabadság korlátozása, az intézményi struktúra kézi vezérlése a Horthy-korszakban is lehetetlenné tette a parlamenti váltógazdálkodás működését. Igaz, sokan ezt magyar sajátságnak, hungarikumnak tekintik, de ettől még a tény az tény.

Ez már most elmondható a kialakulóban lévő Orbán-rendszerre is, sőt, maga Orbán is beszélt róla, például a kötcsei beszédében.

Külön előadást érdemelne az egyház szerepe és annak a Horthy- és az Orbán-rendszerben felfedezhető közös vonásai, de erről talán majd máskor. Az is megér egy misét. Mindkét rendszerre jellemző, hogy igen erőteljesen – és jogosan – hangsúlyozza a kommunizmus bűneit. A Kádár- és az Orbán-rendszerben pedig az a közös, hogy elismerik és elítélik a fasizmus bűneit, sőt, az Orbán-rendszer egy kalap alá veszi a kommunizmust és a fasizmust. Ám rendkívül érdekes, hogy mindegyik – természetesen bizonyos fokig a Kádár-éra is – hallgat az egyház bűneiről, a történelmiekről ugyanúgy, mint az újkoriakról.

A Kádár-rendszer után ma igazán a boldogság világának kellene uralkodnia Magyarországon. Beteljesült évezredes álmunk, Európához tartozunk, nem csak szabadon utazhatunk, de költözhetünk is, és vihetjük a világba a kemény munkával megszerzett pénzünket is. Szabadon adunk-veszünk, a magunk urai vagyunk (a személyek, a munkaerő, a tőke szabad áramlása). Megszűnt a hiánygazdálkodás, nem kell tíz évet várni telefonra, de Trabantra sem. És ami a legfontosabb, húsz éve demokrácia van, igazi többpártrendszer, szabad választások.

Ezzel szemben a mai Magyarország boldogtalanabb, mint emberemlékezet óta bármikor. A világ egyik legszomorúbb országa. A most nyilvánosságra hozott Gallup-felmérés szerint a lakosság boldogságát tekintve hazánk a palesztin területekkel és Líbiával van egy szinten.

Ezt használja ki a kiépülőfélben lévő Orbán-rendszer; az emberek kiábrándultak, visszasírják az állami gondoskodást, elutasítják az egyén felelősségvállalását, vevők a demagógiára. Elutasítják a konzervatív pénzügyi politikát, az őszinteség politikáját. Nem kérnek a szabad versenyből, az összemérettetésből, inkább „árulót” kiáltanak jobbra-balra, cigányra, zsidóra. (Az egyiknél az a lényeg, hogy ne kelljen adni, másiknál az, hogy el lehessen venni.) Mindez azonban nem csökkenti azok bűnét, akik élnek vele.

Mégis, ezek a fent említett óriási változások okozzák majd az Orbán-rendszer vesztét.

Ma, amikor az internet világában nem lehet az információt korlátozni, hiába tiltja majd be a kormány – mondjuk – a Népszava utcai árusítását, az igazság millió más úton eljut a közönséghez. Ma nincs bezárva a nép, mint mi voltunk a Kádár-rendszerben. Ráadásul akkor is mindig tudtuk, mi az igazság! Kivétel nélkül, a titokban hallgatott Szabad Európából, meg a saját eszünkből kikövetkeztettük. Tudtuk, mi történt ’62-ben Kubában, ’68-ban a világban, így Csehszlovákiában is, ’75-ben Helsinkiben, ’86-ban Csernobilban.

Ma a nép szabadon költözhet, és a fiatalja fog is, mihelyt megszerzi az ingyen diplomát. Mert a fiataloknak szabadság kell. Elképzelni sem tudom, hogy ha mi annak idején mindent feláldoztunk azért, hogy szabad levegőt szívhassunk, és a gyermekeink már szabad világban élhessenek, akkor a mai fiatalság, amelynek már határok sem állják útját, ne tenné ugyanezt, hogy kikerüljön a kialakulófélben lévő avítt tekintélyuralmi rendszer alól.

Újra jön a fagyi és a galamb – aki nem nyal, az repül – világa. Ezt már  minden nap láthatjuk, máris mindenhol Fidesz-katonák ülnek. Igen ám, de a „fagyi és galamb” effektus a mai világban nemcsak egy irányban működik. Mert aki saját akaratából nem akar nyalni, az saját akaratából fog repülni. Boeinggel, és jó messzire.

Ma nem egy zsíros nyakú moszkvai tiszt vigyázza, mi történik Magyarországon, hanem egy felvilágosult, határok nélküli, toleráns Európa részei vagyunk. Bár manapság a nagy Európa-tengeren szabadon hajózók között hazánk egyre inkább egy zátonyra futott hajóra emlékeztet.

Kövér László, az országgyűlés elnöke az új, egypárti Tákolmányt méltató beszédében sok mindent elmondott róla. Sok igazságot és sok hazugságot is. Azt mondta, hogy nem kirekesztő, azt mondta, hogy integrál, azt mondta, hogy jövőbe tekintő, tiszteletre méltó alkotás.

Egyet nem mondott. Azt, hogy európai.

9 Comments

9 Reader’s Comments

  1. che Dávid

    Gallup-felmérés le tudnád fordítani? Megköszönném mert a cikk nagyon jó volt és érdekelne miről szól a cikk.

  2. Kiváló dolgozat.

    Egyébként nekem úgy tűnik, hogy Orbán ezúttal a putyinizációval kísérletezik. Mégpedig a Skála Kópé buzdításával. A Viktorról már a Ranschburg Jenő is megállapította, hogy nincsenek elvei: http://www.hetek.hu/interju/200703/a_vezer_karaktere
    Különben, már mondott is ilyet, hogy “az Unió nem lehet akadály”.

    Itt már a csapból is Demján folyik. Ezt az embert pedig már évekkel ezelőtt hallottam elragadtatással beszélni az orosz gazdaságról. Én nagyon úgy gondolom, hogy most a putyini állapotokat akarja látni Magyarországon.

  3. nyusziulafuben

    Nagyon jo, megint tanultam sokat. Most lattam az iras masik helyen is megvan, sok hozzaszolassal. Erdekesek azok is. http://nepszava.com/2011/04/velemeny/frank-tibor-az-orban-rendszer.html
    Koszonom!

  4. Nagyon jó a cikk,csak szomorú a jövőre nézve.Jaj neked szegény kis Magyarország. Sajnálom a fiatalokat…. ha ez az Orbán banda hosszú ideig itt marad,mint kormány,a fiataloknak / a szegényebbeknek / és ők vannak többen nincs jövőjük SAJNOS. Tisztelettel!!! ZSóka mama.

  5. A magyar nép -tisztelet a kivételnek- olyan mint az egyszerű parasztgyerek aki bevonult a kötelező sorkatonai szolgálatra.Nagyon jól érezte az is magát amíg enni adtak, néha állat módjára leihatta magát, volt hol aludnia és nem kellett gondolkodnia sem mert megmondták mit csináljon.Még az ellenségképet is kijelölték számára, hogy az se okozzon neki gondot.Az, hogy a szabadságát cserébe elvették nem érdekelte.
    Magyarországon van még aki többre becsüli a szabadságot az ingyen ebédnél?

  6. yehooda woolf

    még a választások előtt sokat meditaáltam azon, hogy hol a francban vannak a magyar gazdagok, mint annakidején a Széchenyi, Andrássy, Eszterházy, stb akik vagyonukat tudatosan az ország -nem közvetlenűl a nép- javára szaporították és hoztak létre dolgokat. Tudva mindazt, hogy mekkora oligarchia alakúlt ki Magyarországon egyik pillanatról a másikra(???SIC) 1989 ben (HAHAHA) és ezek a maiak hová és miért pont oda teszik amijük lett a néptől és az országtól elsinkófálva… azután most az utóbbi hetekben megvilágososdott, hogy a törpét megvették kilóra (grammokat ér) és most már nem is annyira a háttérből rabló módon rabszolgagyártás folyik, ez a tákolmány és a 47 kg törvény és az ország magára hagyása

    nem gondoltatok e arra, hogy a magyar pénzarisztokrácia benne van a magyar államkötvények vásárlóinak farvizében? nekik érdekük a 8% os felár a 2.75% helyett ami magyar billiókra jön ki 30 év alatt és semmit sem kell tenni mint nyomni a mantrát, hogy az adósságot ki kell fizetni a többi rablómese semmibe sem ruháztak be csaka pénzüket kamatoztaják

    ez a törpe hülyesége ezért kapott magánhadsereget és enm izgatja magát csak bohóckodik mint kiskakas a szemétdombon és kappanhangon rikácsol

  7. Marx Károly

    Csak én gondolom?
    Én azt gondolom, hogy mára Magyarországon egyetlen demokratikus pártnak sem lehet célja demokratikus választásokon, demokratikus választást nyerni.
    Nem lehet célja mert egy demokratikusan megválasztott kormány törvényesen a demokratikus játékszabályokat betartva akkor is működésképtelen helyzetbe kerül, ha történetesen OV és bandája végleg eltűnik a politikai süllyesztőben.
    Ugyan is OV a demokratikus kormányzás keretfeltételeit biztosító hatalmi ágakat, fékeket mind megszállta és ezek a pozíciók 9 – 12 évig demokratikus úton, alkotmányosan, törvényes körülmények között nem változtathatók. Azaz, egy jövőbeni bármilyen színű kormány, törvényes körülmények között , kormányzásra képtelen döglött kacsává válik, ha pedig a törvényeket felrúgva változtat a politikai környezeten, akkor még akkor sem lesz demokratikus törvénytisztelő kormány, ha céljai egyértelműen az ország jobbítását célozza. Ennek pedig az egyszerű Magyar állampolgár számára az a világos és tiszta üzenete, hogy a törvények pedig azért vannak, hogy ne tartsuk be őket. Ezt a csúfságot tette velünk ORBÁN VIKTOR! Döntsétek el mit érdemel?

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék