http://filmo.fi/?node=UK-casino-tarkastelu-Club&709=f7 UK casino tarkastelu Club http://www.krokby.fi/?node=Twister-hedelm%C3%A4pelit-netiss%C3%A4&abd=cd Twister hedelmäpelit netissä فتحة الماس الأسود 3 خطوط فتحة الأسود والأبيض الجائزة casino tropez play web games

A pompa, amelyben a polgármester, Csen Hszi-tung részesített, elhomályosított minden korábbit, pedig addig sem panaszkodhattam; elnökök, kormányzók, polgármesterek — főleg Ázsiában és Dél-Amerikában — igencsak értenek a protokollhoz. Tudtam — még szép —, hogy Csen úr, a mindenható húsztagú Politikai Bizottság tagja, amely a világ legnépesebb országát igazgatja. Felvilágosítottak, hogy ő Teng Hsziao-ping várható utóda, és régi barátság fűzi a kínai vezetőhöz. Sőt, nemrégiben ő lett a pekingi kommunisták feje, amely még a polgármesternél is hatalmasabb pozíció.

Mindenhatóságához nem is fért kétség. Mindenki körülöttünk ugrált, leste a szavát. Elvégre ő a pár évvel ezelőtti rendkívüli állapot elrendelője, az 1989-ben levert véres Tienanmen téri vérengzések felelőse.

A 60-as éveiben járó Csen úr bekérette helyettesét, Wang Baosen urat — ők persze elvtársnak szólították egymást — és azt mondta neki: itt van Frank úr Kanadából, ezt és ezt határoztuk el együtt, lásd vendégül, mutasd meg neki a várost, közben beszéljétek meg a részleteket.

Ezután még nagyobb felhajtás következett – bár a várost persze kiválóan ismertem -, elképesztő pazarlással, luxus szállodák és még pompásabb paloták lakosztályaiban, termeiben. Rögtön megállapodtunk, hogy — természetesen — munkánk során mindketten tiszteletben tartjuk egymás politikai meggyőződését. Nem érdekelte különösebben, hogy én nem egészen egy évtizeddel azelőtt szöktem meg egy, az övékéhez hasonló ideológiát hirdető rendszerből. Nem, mert most kanadaiként én hoztam a pénzt nekik, egy igen nagyszabású segélyprogram keretében.

Azt is elmondtam nekik becsülettel, hogy amikor a közös munkánk során eljönnek majd Kanadába, ne lepődjenek meg, ha sok tüntető vesz majd minket körül, akik a politikájuk, főleg Tibet sorsa miatt fognak tüntetni. Merthogy Kanada szabad ország, ezeket a tüntetőket senki nem tudja és nem is akarhatja megállítani, elhallgattatni. Először kérdezgette, hogy a kormány nem tudja megmondani a rendőrségnek, hogy ilyenkor kiket vigyenek el a városból, vagy pár napra valami ürüggyel leültetni őket? Elég nehezen értette meg, hogy nálunk a politikusok nem urgáltathatják az ügyészséget és a rendőrséget, mert ők teljesen függetlenek.

Megegyeztünk, hogy ők is tiszteletben tartják ezt, mármint, hogy Kanadában ezek a dolgok —bár számukra nem lesznek kellemesek — nem korlátozhatók.

Jó pár napig tartott még ez a fényűzés, amitől én egyébként viszolygok. Hazaindulva Kanadába, emiatt az eszeveszett, indokolatlan pazarlás miatt nem éreztem egy cseppnyi lelkesedést sem a projekt elkezdéséhez. A hosszú repülőúton azonban számomra egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a sok beszélgetés és értekezlet ellenére ezek tőlünk, Kanadától nem igazi értékeket akarnak átvenni, csak a pénz érdekli őket. Egy belső rossz érzés fogott el, valami azt súgta: itt valami nincs rendben. Hazaérkezvén, némi vajúdás után, mindenki megdöbbenésére visszaadtuk a kanadai kormánynak a pénzt, és kijelentettem, hogy nem csináljuk meg a pekingi adminisztráció és tervezés modernizálására tervezett projektet.

Mindenki hülyének nézett.

Ráadásul nem is igen tudtam megindokolni a döntésemet, hiszen csak egy rossz érzés volt az egész. Az igazat megvallva, az intuíciómra hagyatkoztam… Az úton elkísérő segítőim, akik részt vettek a tárgyalásokon, sem értették. Nekik nem volt rossz érzésük, élvezték a luxus ellátást, a vendéglátást. Én azonban nem tudtam megszabadulni az ellenérzéseimtől.

Aztán egy nap az egyik titkárunk rohant be a tárgyalónkba, félbeszakítva egy paraguayi küldöttséggel folyó megbeszélést: a pekingi polgármester-helyettes, Wang Baosen öngyilkos lett. Megdöbbentem, de ugyanakkor fel is lélegeztem — valami kezdett megvilágosodni döntésemet illetően. Ezek után naponta jöttek a hírek Pekingből: először házi őrizetbe helyezték Csen-t, majd pár év múlva elítélték visszaélések és korrupció miatt — 16 évet kapott. A fiát, aki szintén ott keringett körülöttünk, és már ott tartózkodásom alatt a kanadai útját tervezte — 12 évre ítélték vesztegetési ügyek miatt. Csen elítélése meglepetésként hatott —kínai látogatásaim alatt mindig azt hallottam, hogy ő sokkal kevésbé korrupt, mint a többi magas rangú politikus.

Ez a történet jutott most eszembe, a kínai miniszterelnök pesti látogatása kapcsán. Merthogy Ven Csia-paoról is az a hír járja kínai körökben, hogy a becsületesebbjéhez tartozik. Most márciusban, amikor a kínai Népi Kongresszus előtt év végi értékelését mondta el — ezt náluk a „kormányzati munka riportjának” nevezik —, akkor is a korrupció visszaszorítására tett fogadalmat. Meglepő részletességgel számolt be olyan dolgokról, melyek az átlag kínai polgárt egészen biztosan kiborítják: a kormány- és egyéb közhivatalnokok drága külföldi kocsikkal járnak; közpénzen pazarló vacsorákon és borozásokon vesznek részt, jogtalan költségekre vesznek fel pénzeket, a családtagok családi és baráti kapcsolatok révén jó állami állásokhoz jutnak. És sok más módot is említ, ahogy állami hivatalnokok kapcsolataikat felhasználva gazdagodnak meg. Például, hogy gyakran szegényeket használnak ki, hogy illegálisan vagy igen olcsón vásárolják fel földjeiket, hogy aztán azon drága luxuslakásokat építsenek.

Természetesen most, amikor a közel-keleti lázadások igencsak elgondolkoztatják a kínai vezetőket, Ven igyekezett a megoldásokra elkötelezni magát. Kínában, ahol kétmillió hivatalos gépkocsi van, és a kedvenc jármű a besötétített üvegű Audi A6-os, az ezek visszaszorítására tett ígéret igen nagy visszhangot váltott ki. Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy a háromezer küldöttel megtöltött Nagyterem (Great Hall) előtt százával parkoltak a fekete Audi A6-osok.

Ven beszélt arról, hogyan fognak utánajárni a hivatalnokok és politikusok illegális jövedelmeinek. Ígérte, hogy megoldják azt a gyorsan növekvő problémát, hogy politikusok a családtagjaik részére játsszák át az illegális jövedelmeikből származó javaikat, főleg ingatlanjaikat. Kínában általánosan ismert fogalom — a guan’erdai — írja le a funkcionáriusok gyermekeiből álló fiatal generációt. A funkcionáriusok gyermekei ugyanis — meglepő módon — magasan az átlag felett keresnek, vezető pozíciókba kerülnek végzettség nélkül is, igen fiatalon, és sok más előnyt élveznek.

Ven a küldöttek megrökönyödésére ezt mondta: „Olyan rendszert fogunk bevezetni, melyben a vezetők rendszeresen jelenteni fogják jövedelmüket, ingatlanjaikat, befektetéseiket, és azt is, hogy (házas)társaik illetve gyermekeik mivel foglalkoznak, és hogy külföldön élnek-e.” Az ok nyilvánvaló: a közel-keleti helyzet miatt gyors eredményt kellene felmutatni. Egy felmérésben a kínaiak 60%-a azt mondta, hogy az elsőrendű ok, ami miatt nem sikeresek, hogy nincsenek összeköttetéseik.

Az sem meglepő, hogy a kínaiak túlnyomó többsége úgy véli, hogy az újabb kampány csak üres szólam, semmi nem fog történni. Tovább keringenek a legendák eltűnt dollár-százmilliárdokról, és sok tízezer hirtelen külföldre költözött, ott pazar életet élő volt apparatcsikról.

Nem csak azért hitetlenkednek az emberek, mert nap mint nap saját szemükkel látják a napi tizenkét órát dolgozó kisgyermekeket, és azt, hogy micsoda környezeti rombolás volt már eddig is a nagy fejlődés ára. Hanem azért is, mert Ven szájából furcsán hangzanak ezek a szavak. Igaz ugyan hogy az emberek elismerik, hogy Ven nem annyira korrupt, mint sokan mások, de az is köztudott, hogy felesége az ország egyik vezető női vállalkozója — aki ékszerekben utazik, nagyban, nagyon nagyban — és hogy a fia egy globális befektető cég tulajdonosa, valamint lányuk is egy komputer cég vezetője és tulajdonosa. Ven — akit populistaként tartanak számon — gyermekei vita nélkül sorolhatók a guan’erdi-k közé, már csak azért is, mert nyilván nem a papa segítsége nélkül kerülhettek Amerikába egyetemre. Arról is minden háztartásban tudni vélnek, hogy a család vagyona ötmilliárd dollárra rúg — persze lehet, hogy az állami fizetésből.

Hát így könnyű kommunistának lenni, mondhatnánk.

Kínában tehát ugyanúgy, mint 15 éve, ma is a legfőbb ellenség a korrupció. Ez ellen harcolnak napról napra. Ven egyébként már régen célul tűzte ki a független igazságszolgáltatás létrehozását Kínában, bár erőfeszítéseit eddig nem koronázta egyértelmű siker.

Mindenesetre, ha csak kis mértékben is, de elmozdultak a jó irányba.  Ven tudja, hogy a korrupció felszámolásának az elsődleges feltétele az igazságszolgáltatás függetlensége.  Merthogy magukat ritkán szokták felelősségre vonni az emberek.

Igy Ven azt is megértette volna, ha Pesten lát néhány tibeti zászlót lengeni a konvoj útvonalán.  Chen-ék óta eltelt vagy másfél évtized, és ezt már akkor is megértették. Ven felvilágosultabb, és tudja, hogy egy EU tagállamban jogosan nem tilthatnak be békés véleménynyilvánítást.  Most Londonban is békésen nézte a sok-sok tiltakozót.  Mert persze Londonban szabadon tüntettek, mellette meg ellene is.  Nem tudom, Magyarországon mire következtetett abból, hogy nem volt tiltakozás.  Arra, hogy Budapest a föld egyedüli városa, ahol nem ellenzik Kína emberi jogi és tibeti politikáját, vagy arra, hogy a magyar kormány jogsértésekre is képes azért, hogy neki nyaljon?  Nem tudni, eszébe juthatott-e Ven miniszterelnöknek, hogy Magyarország éppen szembe megy azzal az iránnyal, mely felé Kína is, lassan és megkésve, de végül is úgy látszik, elindult?

A hirtelen új Nagy Testvérré avatott Kína vezetője valószínüleg tudja, hogy sokkal könnyebb felszámolni az igazságszolgáltatás függetlenségét, mint megteremteni azt. Ezt most Magyarországon láthatta.

Ven tudja, hogy a fékek és ellensúlyok lebontásával lehet felemelni a korrupciót állami szintre. Ennek felső iskolája – saját tapasztalatból tudja – az, ha a legfőbb ügyészség és bíróságok élére is pártembereket tesznek.

Annak idején, a közben börtönbe került Chen-nel együtt, ő is kinn volt a Tienanmen téren. Igaz, őt inkább a tüntető diákok iránti szimpátia vezette, ami akkor majdnem a karrierjébe került.

Mindenestere ez az ember nem hülye. Világot látott, okos ember, aki még a kemény időkben is Chicago-ba küldte a fiát tanulni.  Semmi kétségem nincs, hogy ő – akit a nép Ven-apónak hív – tisztán látja a dolgokat.

Tudja azt, hogy Magyarországon milyen propaganda folyik a külföldi tőke ellenében.  Ő azt is tudja, hogy az ő tőkéjük  – ami nem segítség, mint a magyar sajtó nevezi, hanem a piac szabályai szerinti befektetésekként fog érkezni, ha meg tudnak egyezni majd a feltételekben – semmivel nem különb, mint más tőke, mondjuk a német vagy akár az izraeli.  Ő tud a hirtelen és visszamenőlegesen kivetett adókról is.  Tudja, hogy ilyenekkel Pesten mostanság számolnia kell. A kínaiak tudomásul veszik, hogy az üzlet, amit ajánlanak, az Európának segítséget jelent, de az ő szempontjuk világos: a miniszterelnökük elment Európába egy rutin látogatásra, hogy Kínának piacokat, befektetési lehetőségeket keressen. Őket, mint minden befektetőt, a kölcsönös előnyökön alapuló kemény ’business’ érdekli.

Hogy Pekinget annak idején milyen kár érte, amiért nem voltam hajlandó odavinni a kanadai város-tervező segélyprogramot, csak találgatni lehet. Jelként értelmezhető, hogy amikor legutóbb Pekingben jártam, már a bangkoki illetve jakartai módszerhez kellett folyamodnunk:  mivel megjósolhatatlan mennyi ideig tart kiérni a reptérre az őrült forgalomban, a vendéglátóim már az indulás előtti este kivitettek a reptéren található Hiltonba.  Azt sem tudni egyelőre, milyen haszna lesz országunknak ezeknek a jelentős megállapodásoknak köszönhetően.  Lehet, hogy a kínai cégek, mint hal a vízben, otthonosan fognak evickélni az otthoni korrupció közegében.  Lehet, hogy ferde szemmel fognak rá nézni, és otthagyják majd ők is, mint én annak idején a kínai mocsarat.  Én, kínai tapasztalataim alapján, az előbbire tippelek.  A kínaiak ugyanis tökéletesen tisztában vannak a korrupció Hofi-féle definíciójával:  a korrupció az, amiből engem kihagytak.

Nagyot fordult a világ: nem egész két évtizede még mi próbáltunk kanadai segélyprogramot vinni az országba, amit az őrült korrupció miatt nem bírt a gyomrom, így az nem jött össze.  Most meg ugyanez a Kína tűzi ki, hogy az igazságszolgáltatását függetlenné teszi, és újabb erőfeszítéseket tesz a korrupció felszámolására. Miközben a rendelkezésére álló 3 ezer milliárd dolláros pénztömegből egy milliárdot rászán egy hitelkeret létrehozására, egy olyan európai országnak, amely éppen most számolta fel az igazságszolgáltatás függetlenségét, a kommunisták által is megirigyelhető teret nyitva ezzel a korrupciónak.

Érdekes lehetett Ven -nek egy olyan országban tenni látogatást, amely most még a Kína által is mérsékelten és óvatosan követett iránnyal is szembe megy.  Hogy ez az ország ráadásul az EU soros elnöke is, talán meg is mosolyogtatja.

Az a kínai közmondás jut eszembe, hogy ha tudni akarod, mi van előtted az úton, kérdezd meg azokat, akik visszafelé jönnek.

Az írás a Vélemény rovatban jelent meg, az ottani hozzászólások itt olvashatók:Hozzászólások(13)

No comments

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék